Medveczki Ágnes: A millenniumi földalatti vasút (A Közlekedési Múzeum Közleményei 4. Budapest, 1975)

II. A földalatti vasút terve és építése - Engedélyezés

hogy az építéskor a házak sérüléseinek elkerülésére az alagút oldalafalait dúcolni kell. Az építkezést a vasút két végpontján egyszerre megkezdve egy év alatt tervezték befejezni, nyolc hónapot számítottak alkalmasnak a betonmunkák teljesítésére, a 3300 m hosszú alagút elkészítésénél mindkét végén naponta 87 m-rel kívántak előrehaladni. Ha ezt az ütemet nem is sikerült tartaniok, a vasutat valóban meglepően rövid idő, 19 hónap alatt építették meg. A földalatti vasútnál a lehető legnagyobb menetsebességet kívánták elérni, de hivatkoztak arra, hogy ennek maximumát a gyakori megállók szabják meg. 20 km-es átlagsebességre számítottak. 2 perces indítási közt, és a forgalombiztonság érdekében automata térközbiztosító berendezések alkalmazását tervezték. A memorandum függeléke tartalmazta a vasút építése miatt szükségessé váló cső és vezeték áthelyezéseket. ENGEDÉLYEZÉS A tervek benyújtása után viszonylag hamar megszülettek a hatósági állásfoglalások a vasút mellett. Az üzleti kérdésekben már jobban elhúzódtak a tárgyalások, nem egy ilyen kérdés csak jóval a vasút megnyitása után rendeződött. A kereskedelemügyi miniszter a földalatti vasút tervét a műszaki osztálynak adta ki véleményezésre. A szakértők a már korábban ismertetett, az I tartókkal kapcsolatos kérdésen kívül konkrét kifogást nem tettek a vasút ellen. Latolgatták ugyan esetleges hátrányait, de az előzmények ismeretében megállapították, hogy csak a földalatti villamossal oldható meg az Andrássy úti vasút kérdése. A kereskedelemügyi miniszter 1894 febr. 26-i levelében fenti vélemény alapján a maga részéről támogatta a vasút létrehozását, kérte a tanács állásfoglalását. A területhasználati szerződés kérdéseivel való soronkívüli foglalkozásra, a Közmunkatanács véleményének kikérésére is felkérte a tanácsot. Javasolta a vélemények beszerzése után az ügyet a belügyminiszterhez felterjeszteni.

22 A fővárosi tanács mérnöki hivatalának véleménye is kedvező volt, műszaki akadályt nem láttak. A kért hosszú engedélyidőt is reálisnak tekintették, számításaik szerint a 90 éves engedélyidő mellett is közel 15%-kal drágább 1 km földalatti vasúti vágány, mint 50 éves szerződés mellett 1 km alsóvezetékes felszíni villamos vágány. A földalatti vasúttal kapcsolatos társaskocsi közlekedésre vonatkozóan a mérnöki hivatal, indoklásuk szerint, azért nem tehetett javaslatot, mert időközben (1894 jan.10-én) a főváros engedélyt adott egy külföldi vállalkozónak omnibusz hálózat létesítésére azt a kikötést is elfogadva, hogy 15 évig az Andrássy úton más társaskocsi közlekedést nem engedélyeznek. A középítési bizottság 1894 áprilisi ülése is a földalatti vasút építése mellett nyilatkozott. A pénzügyi és gazdasági bizottság is helyeselte, a kért kedvezményekkel kapcsolatban kisebb mértékű anyagi megszorításokat javasoltak. A főváros törvényhatósági bizottsága 1894 ápr. 25-i ülésén megadta az elvi engedélyt a földalatti vasút építésére. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa máj. 2-i ülésén, amikor hozzájárult a földalatti vasút létesítéséhez, néhány módosítást, kiegészítést kívánt a terven, így pl. az áramfejlesztő helyének megjelölését. A felterjesztett tervben valóban nem szerepelt, csak a BVVV és BKVT szerződésében, hogy a földalatti vasút áramfejlesztő telepe a BVVV Akácfa utcai telepével összeköttetésben létesüljön. Aggályát fejezte ki a Közmunkatanács, hogy a vasút dübörgése az utcai zajt növelni fogja; az alagút boltozatán keresztülszivárgó víz pedig a vasszerkezet idő előtti romlásához fog vezetni. Itt hangoztatták először azt a meg nem valósult kívánságukat, amelyet a közigazgatási bejáráskor is fenntartottak, hogy a vasút lejáróit a házakban, vagy a forgalomra igénybe nem vett közterületeken helyezzék el. 22. OLT Ker. Min. 1894—8 Alapszám 4447, 7573 sz. ügyirat