Csillag Miklós - Varró József: „Franz I” a Császári-Királyi Szabadalmazott Első Dunagőzhajózási Társaság első gőzhajója (A Közlekedési Múzeum Közleményei 3. Budapest, 1968)

A hajózás helyzete a „FRANZ I" nevű gőzhajó megépítése előtt

j. kép. Kajóvontatás a Dunán a XVIII. század végén Erre törekedett gr. Batthyány Tivadar is, aki már 1790-ben 20 évre szabadalmat nyert víz ellenében is járó, saját találmányú hajójára. 1797-ben Bécs mellett egy ilyen szerkezetű, „BUCINTORO" nevű hajójával sikeres próbautat is végzett; a hajó szerkezetéről és további sorsáról azonban adataink nincsenek. Hasonló cél indítja Guillián Antal trieszti kereskedőt 1812. évben olyan hajó propagálására, melyet részben vitorlával, részben a hajón alkalmazott kötéljárgány által „hajtatnának" úgy, hogy a folyó hosszában kifeszített kötélen a hajó lóhajtású járgány segélyével kapaszkodna fel. Ehhez elég lenne két ló. E terv már a kapaszkodó hajózás eszméjét képviseli. A világ más tájain már felismerve a gőz feszítő erejét, hazánkban is megkísérlik ezt lapátkerekes hajók hajtására használni. A lapátos kerék nyomait már a régi rómaiaknál megtaláljuk. Guido Panciroli padovai professzor talált egy hadigályát ábrázoló féldomborművet kb. i. sz. 527-ből; a gálya három pár lapátkerékkel van felszerelve, s minden lapátkerékpárt két ökör hajt [2]. Hosszú volna felsorolni azoknak a kísérleteknek sorát, melyek a gőznyomásnak hajtógép meghajtásra való felhasználását célozták. Jelentős lépés volt e téren 1690-ben a francia Denis Papin találmánya. Spratt angol muzeológus őt tartja a gőzhajó valódi felfedezőjének. A különféle kezdeti tervek és kísérletezések után kimagasló eredmény volt 1807-ben Róbert Fulton „CLERMONT" nevű lapátkerekes gőzhajója. 1821. évben Amerikában már 376 gőzhajó járt a Mississippi, Missouri s egyéb folyókon [3].