Szekeres József: Ganz Ábrahám és a magyar közlekedési technika (A Közlekedési Múzeum Füzetei 3. Budapest, 1968)

III. Kéregöntésű kerékgyártás megkezdése

szemben. Az 1858—1859. években a termelésbe közvetlenül befektetett összeg kisebb, mint az előző évi bevétel. Ez érthető is, ugyanis ekkor vásárolta Ganz a telkeket és építette az új öntödét, a műhelyeket, valamint ekkor szerezte be az üzem új gépi felszereléseit. Az így kivont összeg majdnem 100 000 forint: enynyibe került — a házilag elvégzett munkákat nem számítva — az üzembővítés. Ganz társadalmi helyzete nem tükrözte anyagi életének megváltozását. A termelésbe állandóan visszajuttatott nyereség, a jelentős pénzkészlet hiánya nem engedte meg a külső életmód lényeges megjavulását. Budai gyártelepén egyszerű háromszobás lakásban élt feleségével együtt. Itt gondolta ki új felfedezéseit, üzleti eljárásait. Itt fogadta a külföldi üzletfeleket. A háztartásban mindenkinek dolgoznia kellett, felesége maga végezte a fehérnemű mosását a gyárudvarra nyíló lakása előtt. Ilyen alkalommal egyszer egy vasútigazgató jött a Kórház utcai gyárba, és fennhangon megkérdezte a mosóteknőnél dolgozó Ganznét, hogy hol lehet a gyártulajdonost megtalálni, mire ő az öntödébe küldte. Az érdeklődő külföldi nem sejthette, hogy az asszony, aki útbaigazította, nem más, mint az akkor már európai hírességű gyár alapítójának felesége (63). Az 1850-es évek második felében a keregöntésű kerék előtt egész Európa szabad piacterület volt. Kizárólag Ganz üzleti ügyességén, tárgyalóképességén múlott tehát, hogy gyárának további fellendülést jelentő kerékszállítási szerződéseket kössön. A gyártás műszaki problémáit, a nyersanyag-beszerzés nehézségeit sikerült ugyan leküzdenie, mégis gyárától távol, megfelelő képességű vezető hiányában nem lehetett az évi többezer darabos kerékgyártást zavartalanul végezni. 1859-ben több utazása alkalmával is mérnököket próbált szerződtetni a gyárba. Ez időben a Tiszai Vasút részére a nürnbergi Kramer—Klett vagongyár számos teherkocsit készített, amelyeknek kerekei Ganz gyárából kerültek ki. A kocsik átadása Szolnokon történt. A nürnbergi vagongyár egyik fiatal mérnöke, Eichleiter Antal intézte a kocsik átadását. Ganz éleslátásával azonnal felismerte Eichleiter szorgalmát és tehetségét, s ajánlatot tett neki, hogy lépjen be gyárába. Eichleiter az év elején már a budai gyárban tevékenykedett. A másik mérnök, akit Ganz ugyancsak 1859-ben szerzett gyára számára, Mechwart András volt. Az ő szerepe a gyár további fejlődésében kiemelkedő fontosságú. Ganz nagy érdeme, hogy nemcsak gyárát és keregöntésű keréktalálmányát adta ha-