Szekeres József: Ganz Ábrahám és a magyar közlekedési technika (A Közlekedési Múzeum Füzetei 3. Budapest, 1968)

III. Kéregöntésű kerékgyártás megkezdése

Az új kerékfajta feltalálása Ganz részére nem hozta meg azonnal az elismerést. Nagyobb megrendeléseket hosszú évek nem egyszer reménytelennek tűnő munkájával sikerült csak szereznie. Az 1854-es év minden hónapjában Bécsbe utazott, ahol a vasúttársaságok képviselőivel tárgyalt. Sikerült végül elérnie, hogy az Osztrák Államvasút Társaság 16 kereket vett át díjtalanul, próbaképpen. A kerekek beváltak, mire újabb 80 darabot rendeltek. Egy svájci közbenjárására a Délivasút Társaság szintén nagyobb mennyiségű kereket vett át Ganz veszélyére és teljes anyagi felelősségére (39). Az elért eredmény még mindig igen csekély, mert 1853-ban és 1854-ben mindössze 160 kereket tudott elhelyezni. A kezdeti sikertelenség elvette kedvét a kerékgyártástól, és 1854. év végén újból Szászkán kísérletezett, ahol sikerült beindítania egy kohót (40). Alig távozott azonban el, a termelés leállt, de most már nem volt ereje, hogy leutazzon és elölről kezdjen mindent. Ekkor Nyugat-Európára vetette tekintetét, Párizsra, ahol éppen a nagy világkiállításra készültek. Elhatározta, hogy itt mutatja be keregöntésű kerekét. A kiállításon személyesen is részt akart venni. Ezért útlevelet kért az osztrák hatóságtól. A titkos rendőrség igen terjedelmes jelentésében nem javasolta az útlevél kiadását, mert Ganz a kormányzattal szemben ellenséges érzülettel viseltetik, felhozták továbbá, hogy a forradalom alatt a felkelőknek ágyúkat és ágyúgolyókat szállított, Kossuthnak nagy tisztelője, aki személyesen tüntette ki. "Útlevelét végül is a svájci követségtől kapta meg (41). A rendőrségi jelentés igaz képet ad Ganz beállítottságáról, politikai érzelmeiről, és világosan kitűnik belőle, hogy Ganz az ötvenes évek politikailag reakciós társadalmában nem volt hajlandó az elnyomók, a hajbókolok mellé állni. Közvetlenül párizsi utazása előtt érkezett meg Budára a bécsi kereskedelemügyi minisztérium értesítése, amely szerint „ . . . Ganz Ábrahám vasöntöde tulajdonos, budai lakosnak találmányára, mellyel vasúti kocsik részére kerekeket, hengereket, szivattyúkat, rudakat, hangjelzőket és fúrókat előnyös módon edz, öt évre terjedő kiváltságos gyártási jogú privilégiumot adott". Párizsba már a szabadalomlevél birtokában indulhatott el (42). A kiállításon — az egykorú források szerint — egy 11 évvel azelőtt készített vasöntésű kereket mutatott be, amely a hosszú évek alatt állandó használatban volt, és kopás mégsem látszott a felületén. Ez általános feltűnést keltett a szakemberek előtt. A világkiállítás bírálóbizottsága az eredményt jutalmazta, és 2* 19