Gadanecz Béla: Közlekedési dolgozók a magyarországi munkásmozgalomban (A Közlekedési Múzeum Füzetei 1. Budapest, 1967)

Katonai behívó az 1904-es vasutassztrájk idejéből látható — könyvben jelentette meg. A megtorlásnak 14 hónappal később — újabb vasutassztrájktól tartva — a minisztertanács vetett véget, amikor kimondotta: a maga részéről méltányosnak és igazságosnak tartja, hogy ne folytassák tovább a sztrájkban való részvétel miatti felelősségrevonást. A villamosvasutak dolgozóinak munkabeszüntetései A fővárosi villamosvasút társaságok dolgozói szintén keményen harcoltak élet- és munkakörülményeik javításáért, a napi 16—17 órás munkaidő csökkentéséért. A század első éveiben többször nyúltak a sztrájk fegyveréhez. A tablón és a tárlóban okmányok, fényképek és röplapok tudósítanak a villamosvasúti dolgozók küzdelmeiről. A „Hol az igazság?" című brosúrában Szabó Ervin elemezte az 1903-as munkabeszüntetés okait és tanulságait. Legjelentősebb megmozdulásuk az 1906. évi októberi általános sztrájk volt. A tablón látható a — Landler Jenő szerkesztésében hetenként megjelenő — Vasutasok Lapjának fotókópiája. Az 1906-os munkabeszüntetésről készült fényképek és tudósítások társaságában kapott helyet a sztrájk vezetőjének, Landler Jenőnek fiatalkori fényképe, mellette a Magyar Vasutas elismerő sorai Landler sztrájk alatti magatartásáról. A sztrájkot leverték, a sztrájktanyát karhatalommal feloszlatták. A szociáldemokrata párt tiltakozó gyűlésre hívta a főváros mun-