Gadanecz Béla: Közlekedési dolgozók a magyarországi munkásmozgalomban (A Közlekedési Múzeum Füzetei 1. Budapest, 1967)

Lukács Gyula Sztrájkharcok és bérmozgalmak A közlekedési dolgozók nem nézhették tétlenül, hogy az ellenforradalmi restauráció olyan nyomort teremtett, amely túlszárnyalta a legsúlyosabb háborús éveket is. A pénz elértéktelenedése, a növekvő drágaság és a dolgozók életszínvonala ellen intézett tőkés támadás súlyosan érintette a vasutasokat is. Az ellenforradalom felére csökkentette a Tanácsköztársaság idején fizetett béreket s a vasúti műhelyekben visszaállította az akkordmunkát. A szombathelyi MÁV műhely munkásai már 1919. október 20-án és november 23-án sztrájkkal tiltakoztak az órabércsökkentés és az akkordmunka visszaállítása ellen. A MÁV Istvántelki Főműhely munkásai 1921 január 21-én szüntették be a munkát. 1923 áprilisában a Budapesti Helyiérdekű Vasutak üzemi munkásai léptek sztrájkba. Június második felében a MÁV istvántelki, valamint szombathelyi műhelyében volt részleges munkabeszüntetés. Július első napjaiban Székesfehérvárott a Béli Vasút múhelyi és pályafenntartási munkásai szüntették be a munkát. Az ellenforradalmi korszak legnagyobb és legjelentősebb vasutas megmozdulása a MÁV mozdonyvezetők és mozdonyfűtők 1923 augusztus eleji országos munkabeszüntetése volt. A sztrájk előzménye: az el-