Mészáros Vince: Martin Lajos, a repülés magyar úttörője (A Közlekedési Múzeum Füzetei 5., 1976)

I. „Tudjuk, hogy lehet, de hogyan?” 3

koczka alakú mezőkre voltak beosztva, minden ilyen mező egy-egy papírlappal boríttatott be. Ha a szárnyak felemelkedtek, a papírlapok megnyíltak s áteresztették a szárny fölött levő levegőt, ellenben ha a szárny lecsapott, ama lapok a nádpálczákhoz csapódtak, elzárván a levegő elől az átmenetet. Degen állva foglalt helyet a két szárny közt s a mozgatás akként történt, hogy a test súlyát majd a két láb talpára, majd a két tenyérre ruházta át; első esetben a szárnyak lecsaptak, második helyzetben felemelkedtek. Kormányevező vagy fark nem létezett. A szárnycsúcsok távolsága egymástól 22 láb, s szélességük 8 láb, a gép súlya hozzávetőleg 20 bécsi font; más adat nincs; csak az a hír tartotta fenn magát, hogy Degen soká nem tartotta ki soha a repülést, s ha a földre leszállt, véghetetlenül ki volt merülve." — Sajnos, a párizsi sikertelenség után Degennek nyoma veszett, gépe elkallódott (9). George Cayley angol kutató 1809—1811 között mozgó felületeknek a levegőben való viselkedését vizsgálta. „Propellerrel" felszerelt sikló modelljeibe kis gőzgép beépítésével is próbálkozott, sikertelenül (10). William Sámuel Henson gőzüzemű, sárkánytestű repülőgépre kért szabadalmat Angliában 1843-ban. Stringfellow nevű társával közösen épített modellje azonban nem tudott felemelkedni. Henson abbahagyta a kísérletezést, Stringfellow azonban folytatta. Kitartása eredménnyel járt; apró vörösréz kúpokból készült olajfűtésű gőzmotorral felszerelt, 3 m szárnyfesztávolságú modellje 1848-ban egy tornateremben tartott bemutatón felszállt, és néhány métert repült (11). A rovar- és madárszárnyak mozgásmechanizmusának tanulmányozása terén két tudós egyetemi tanár munkássága volt korszakos jelentőségű. Marey párizsi biológus a szárnymozgások tanulmányozására laboratóriumi mérőmódszert dolgozott ki, és ő készítette az első fotó pillanatfelvételeket a madárszárny mozgásáról (12). Prechtl bécsi műegyetemi tanár viszont a sirályok repülése mechanikájának tanulmányozása során a madarak méreteinek az izomzatra is kiterjedő, boncolással egybekötött pontos felvételével vitte előbbre a tudományt (13). Mind Marey, mind Prechtl úttörő jellegű műve nagy hatást gyakorolt Martin repüléselméletének kialakulására. Az emberi repülés megoldására irányuló törekvésekben természetesen nagy jelentősége volt a 18. sz. vége óta sorozatosan végrehajtott léggömbkísérleteknek. Az egykori magyar műszóval élve, a „fellengérrel" (14) elért eredményekről Martin nem csupán a sajtóból értesült. Efféléket diák korában maga is látott. Éppen a léggömbök gyakran tapasztalt sikeres felszállásai hangolták olyan irányba a közvéleményt, hogy a léghajózás fejlesztése vezet a kérdés megoldásához, és a levegőnél nehezebb szerkezetek repülésével való foglalkozás tudománytalan. A probléma lényegét a léggömbök kormányozhatóságának megoldásában látták. Martin Lajos életében is — mint később látni fogjuk — egy ilyen kormányozható léggömbkísérletnek volt sorsdöntő hatása. Két francia kortársa, Pilne 1855-ben végzett vitorlázó modellkísérletét és Le Bris az albatrosz szárnyait utánzó készülékével 1857-ben végzett állítólagos felszállását a francia sajtó, melyet Martin rendszeresen olvasott, élénken kommentálta (15). 6