Mészáros Vince: Martin Lajos, a repülés magyar úttörője (A Közlekedési Múzeum Füzetei 5., 1976)

IX. A madárszárnyú repülőgép és az izomerővel való repülés lehetősége 51

IX. A MADÁRSZÁRNYÜ REPÜLŐGÉP ÉS AZ IZOMERŐVEL VALÓ REPÜLÉS LEHETŐSÉGE Martin Lajos jól tudta, hogy a géprepülés megvalósulása az erőgépek fejlődésének függvénye. Tisztán látta azt is, hogy a klasszikus gőzgépmegoldások üzemanyag- és önsúlya lehetetlenné teszi repülőgépen való sikeres alkalmazásukat. Az akkoriban fejlődésnek indult belsőégésű motorokkal még az volt a helyzet, hogy 1 LE teljesítményre mintegy 40 kp motorönsúly esett. Ezért mellőzte a velük való kísérletezést is. Bár saját találmánya jövőjének kibontakozását a belsőégésű motorok fejlődésétől várta, és utasszállító repülőgépet el sem tudott nélkülük képzelni, kénytelen volt a motorok önsúlyának csökkenését bevárni. Amikor ez a kilencvenes évek közepén már kielégítőnek látszott, a kolozsvári Sólymos és Kosch Gépgyárnál ő maga rendelte meg készüléke motoros változatának elkészítését, az átadott kísérleti gépes tervrajzok alapján. Megvalósulására azonban, mint már tudjuk, közbejött halála és a vállalat csődbejutása miatt nem került sor. Az ember izomerővel való repülésének lehetőségéről azonban más volt a véleménye. Lilienthal lengő szárnyú, pedálmeghajtású ornitopterkísérletének sikertelensége okaira és a gép hibáira rámutatva, így ír: „Ezekből már most nem azt vonhatom le, hogy az ember saját erején nem repülhet, hanem megfordítva, állíthatom, hogy az ember minden idegen motor nélkül, saját erejével ép úgy mint a madár a levegőben, egészen szabadon fog repülni" (61). Nem érdektelen felvetnünk a kérdést, hogy napjainkban hogyan látjuk ezeket a problémákat? Lilienthalnak, Martinnak csupán utópisztikus álma volt az az elképzelés, hogy a repülés madárszárnyakkal és emberi izomerővel megvalósítható, avagy van erre tényleg lehetőség? Nos, a kérdésre a tudomány máig sem adott egyértelmű választ. Vannak komoly felkészültségű tudósok, akik a merev tagadás álláspontjára helyezkednek, de vannak nem kevésbé felkészült szakemberek, akik a tagadókkal szemben nemcsak látnak rá lehetőséget, de komoly kísérleteket folytatnak ma is, mind az izomerővel való repülés, mind az ornitopter építése terén. E. Sz. Fjodorov és J. O. Jarkovszkij orosz mérnököknek a 19—20. század fordulója körül végzett, ma is elfogadható pontosságú méréseinek eredménye szerint 100 kp súly levegőbe emelkedéséhez mintegy 0,6 LE teljesítmény kifejtése szükséges — megfelelő szerkezet alkalmazása mellett. Ezt a teljesítményt bizonyos ideig jó erőben levő ember is képes kifejteni. 4* 51