Mészáros Vince: Martin Lajos, a repülés magyar úttörője (A Közlekedési Múzeum Füzetei 5., 1976)

I. „Tudjuk, hogy lehet, de hogyan?” 3

az amerikai kontinensen 1903-ban a Wright testvérek, Európában pedig, egy erdélyi származású, Budapesten tanult román mérnök — Traian Vuia, 1906-ban, Párizsban — vitte először diadalra a géprepülés eszméjét. Sikerükben, kutató kísérletező elődeik munkájának is része van. Sorukban Martin Lajos helyének kijelöléséhez legalább futólag át kell tekintenünk a 18—19. század jelentősebb repülőkísérleteit, eredményeit. Minden részletre kiterjedő teljességre törekedve, a távolabbi múltat, az ókori mondákat és a középkori balga, eredménytelen kísérleteket felidézni, felesleges volna. Még a zseniális Leonardo da Vinci kutatásaira sem térünk ki, bár az ő ismert vázlatainak és tételeinek nagy szerepe van abban, hogy az emberi izomerővel való repülés képzete szinte kiirthatatlanul meggyökeresedett a kutatókban. Az ő vázlatait tanulmányozta Martin is. Mégis úgy véljük, hogy tudósunk „korbahelyezéséhez" és értékeléséhez elegendő támpontot nyújt egy, a 18—19. sz. legkiemelkedőbb repülőmozzanataiból összeálló mozaik. íme: Newton 1700 körül elsőként fejezte ki matematikai képlettel azt a „nyomó" erőt, amellyel a levegő a mozgásban levő testre hat. Képletét Martin is alkalmazta (2). Baqueville, vakmerő francia kísérletező 62 éves korában, 1742-ben vállaira erősített siklószárnyakkal, háztetőről elugorva a Szajnát akarta átrepülni. Kísérletének eredménye bordatörés és egy gúny dal lett (3). M. Lomonoszov „A levegő rugalmassági erejéről való elmélkedések" c. tanulmányában a légáramlatok keletkezésének okait kutatta. A légkör felsőbb rétegeinek tanulmányozására szolgáló — a pörgettyű elven működő —, helikopter jellegű modelljét a Pétervári Tudományos Akadémián 1754. július 1-én mutatta be (4). Blanchard francia mechanikus merőben elképzelés alapján készített négyszárnyú ornitopterét 1781-ben közszemlére állította ki. A gép azonban nem tudott felemelkedni (5). Kolozsvárott Enyedi Órás Sámuel 1790 körül madárszárnyú repülőgép készítésével próbálkozott (6). A „Bétsi Magyar Merkurius" 1794-ben egy dömsödi kádármester repülő kísérletéről adott hírt (7). Martin az ösztönös kísérletezések közé sorolta, éppen úgy, mint Cyprián fráternek a Kárpátokban, a Királyhegyről végzett siklórepüléseit (8). Jacob Degen bécsi órásmester repülőkísérleteivel viszont nagyon behatóan foglalkozott. Degen rugalmas vesszővázú, csapkodó szárnyú repülő szerkezetével, egykorú források által sikeresnek mondott felszállásokat hajtott végre Bécsben, 1808-ban. Szerkezetét a bécsi egyetemen is bemutatta, és eredményes bemutatóiért jelentős jutalomban részesült. Azonban újabb dicsőségre és anyagi sikerekre vágyva Párizsba vitte készülékét, ahol nagy hírverés mellett többször is produkálni kívánta magát, de kevesebb szerencsével, mint Bécsben. Párizsban 1812ben végrehajtott mindkét kísérlete eredménytelen volt. Martin így ismerteti Degen készülékét: „A gép két vékony spanyolnádból készült s esernyő módjára kifeszített symmetrikus szárnyból állott, melyek a nádpálcák által apró 4