Mészáros Vince: Martin Lajos, a repülés magyar úttörője (A Közlekedési Múzeum Füzetei 5., 1976)

III. „A dolog szöget vert a fejembe” 12

S milyen arányban álljon a lebegő szerkezet súlya a gép erejéhez? ... A két első kérdést hamar fejtettem volt meg; a harmadik azonban felette nehéz, megfejtésén sok éven át fáradoztam, s ez az, a melylyel még senki, még maga Prechtl sem foglalkozott volt. Azonban a harmadik kérdés sikeres megoldását meg se várván, miután 1861-ben a magy. Tud. Akadémia tagjának választott, számításaim eredményét 1862-ben »A madárszárny erőszete« czímű székfoglaló értekezésemben kezdtem közre adni. Megvallom, merész vállalat volt ez a harmadik kérdés megfejtése előtt; mert épen ez a harmadik kérdés képezi a madárszárny mechanikájának sarkpontját" (25). Martin igazi matematikus elme volt. Mindenben a törvényszerűségeket és azok megformulázási lehetőségeit kereste. „A repülés bizonyos törvényeknek van alávetve. A madár ösztönszerűleg követi őket, s a ki repülni akar, köteles, hogy respektálja; mert a ki megszegi, fejét koczkáztatja... A törvényeket tehát ismernie kell annak, a ki repülni akar. A természet azonban oly mélyen rejtette el a törvényeket a titkok homályába, hogy az ember évtizedek óta hiába fáradozik azokat kikutatni; ámde a törvényeket lehet lefejteni s matematikai formulákba összefoglalni" (26). Mint a 19. század természettudományi forradalma gyermekének, bizalma a tudomány mindenhatóságában, az emberi elme megismerő képességében, korlátlan volt. A természet és tudomány feloldhatatlan kapcsolatát valló Martin Lajos a megismerés legmegbízhatóbb útjának a természet tényeinek a matematika közvetlen vagy közvetett módszereivel való absztrahálását tartotta. A felismert törvényszerűség matematikai megfogalmazása, képletekbe sűrítése, egyenletbe vagy egyenletrendszerekbe való beállítása után, a megoldást már csak egyszerű módszertani kérdésnek tekintette. A matematikai „lefejtés" volt igazi életeleme, s meggyőződése volt, hogy ha az ipari-technikai felkészültség foka még gátolja is az elméletileg helyes megoldás gyakorlati megvalósítását, e téren a kutatónak a helyes felismerést feladni nem szabad, minden munkájában, minden kísérletében erre kell irányítania figyelmét. Munkásságának ez a meggyőződés ad tartalmat és értéket, de ennek szélsőségeiben rejlenek gyengeségei is. Gyakorlati eredményeitől függetlenül értékelendő az a tény, hogy világviszonylatban is az elsők közé tartozott, aki természettudományos felkészültséggel és módszerekkel a repülés megvalósítása lehetőségeinek feltárását tűzte ki élete céljául, s munkásságával kortársai érdeklődését, természettudományos gondolkodását megtermékenyítőén inspirálta. Mielőtt gyakorlati tevékenységével foglalkoznánk, szakirodalmi hagyatéka alapján kövessük nyomon gondolatmenetét. A repüléstudomány történetében időrendben is nagyon előkelő helyet foglal el akadémiai székfoglaló értekezése: „A madárszárny erőszete" (sic), mely mellesleg a Magyar Tudományos Akadémia tekintélyét is emeli. Nem sok akadémia mondhatja el, hogy a 19. sz. közepén aeronautikus tagja volt, aki tudományos szinten, a levegőnél nehezebb 14