Mészáros Vince: Martin Lajos, a repülés magyar úttörője (A Közlekedési Múzeum Füzetei 5., 1976)

IX. A madárszárnyú repülőgép és az izomerővel való repülés lehetősége 51

„Puffin" felszállásához és fordulásához 1 LE teljesítményre van szükség, és fél LE-vei képes egyenes irányban haladni (64). Szovjet és angol kísérletek mellett ismeretesek német, francia, japán, amerikai többé-kevésbé sikeres kísérletek, sőt magyar kísérletről is tudunk, de ezek ismertetése a vázoltak után talán nem szükséges. Ami magát az ornitopter elv alkalmazását illeti, a kísérleti eredmények arra engednek következtetni, hogy a motorikus üzemű csapkodó szárnyú repülőgépnek van jövője. Az egyik legérdekesebb, kis teljesítményű, gépi erővel működő kísérletet ugyancsak a LOBOGÓ ismerteti. A szovjet Dimitrij Iljin által az 1950-es évek végén épített ornitopter szárnyait 3 LE-s beépített, benzin üzemű hajtómű mozgatja. „A szovjet gép sokkal egyszerűbb megoldású és lényegesen könynyebb, mint bármelyik ismertetett angol ornitopter és a felszállást önerőből is végre tudja hajtani. A kormányszerkezet a vezető mögött elhelyezett két sík lapból áll, amellyel mind az oldal-, mind a magassági kormányzás egyaránt végrehajtható... legnagyobb sebessége óránként 60—100 km" (65). A hírek szerint a Szovjetunióban szakértő bizottságot szerveztek az ornitopter kérdés megoldására, mely két célt tűzött ki maga elé: először megszerkeszteni a „repülő motorkerékpárt", majd az „izomerővel is repülő kerékpárt". Az utóbbinál egy egészen kis teljesítményű, mintegy fél LE-s segédmotor beiktatásával segítenék a fáradó emberi izmok munkáját (66). Mindkét irányú kísérlet sikerrel biztat. Az elmondottak talán elegendő újabb szempontot adnak annak a kérdésnek az elbírálásához, hogy valóban képtelenségről álmodoztak-e Martin és kortársai, vagy csupán alkotó fantáziájuk előzte meg koruk technológiai lehetőségeit? Ügy látszik, rájuk is áll Lamartine mondása: „Az utópiák gyakran csak túl korán érett igazságok!" ítéljen erről az olvasó. 53