Mészáros Vince: Martin Lajos, a repülés magyar úttörője (A Közlekedési Múzeum Füzetei 5., 1976)

VII. Martin munkásságának társadalmi visszhangja 41

tották. De Wellner sem plagizált. Martin külön sajtónyilatkozatban utasította el ezt a gondolatot mind a saját, mind pedig Wellner vonatkozásában (53). Wellner elképzelése egyébként első pillanatra láthatóan hamvábaholt idea volt. Ennek ellenére megkapta a szükséges állami anyagi támogatást a kísérleti gép felépítéséhez. Repülőgépe azonban nem tudott felszállni, bár a felemelésére hivatott forgó vitorlaszerkezetet a beépített gőzgép forgásba hozta. A kísérlet értékelését polihisztor természettudósunk, Hermán Ottó, igen velősen így foglalta össze: „Wellner és az ő vitorlakerék szerkezete, mely oly nagy zajt ütött... két emberre 1500 kg, nyolcra 6400 kg súlyú lett volna, holott a természet 20 kg-on innen látja teherbírás határát annak a motornak, amelyet a keselyű mellizma képvisel. Amíg a Wellner féle gépsúlynak megfelelő teljesítményű motor nincs, repülőgépe csak a perpetuum mobiléhez hasonló értékű lehet. Ilyen motort nem ismer a mai mechanika. Talán megmutatja a jövő" (54). Martin Lajos egyébként külön előadásban ismertette a Wellner-féle repülőkísérletet. Még a felszállási próbálkozásokat megelőzően a maga matematikai módszerével lényegében a gépnek ugyanerre a gyengéjére mutatott rá. Ezt annál könnyebben megtehette, mert néki ekkor már a gép önsúlyának, a hordfelület méretezésének és a kifejtendő munkaerőnek összefüggéseire gondosan kidolgozott „formulái" voltak. A géprepülés problémájának megoldása, az első „gépmadár" felemelkedésének korszaknyitó jelentősége ekkor már a közérdeklődés homlokterébe került. Martin Lajos is, amikor 1895-ben a kolozsvári egyetem rektorává választották, hagyományos tanévnyitó rektori székfoglaló előadásában az emberi repülés megvalósításának lehetőségeit és elért eredményeit ismertette az egyetem falai közé lépő ifjúsággal. Az egyetem aulájában, ünnepélyes csendben, látnoki erővel hirdette meg a repülés diadalmas jövőjét, és dialektikusan mutatott rá a technikai fejlődés és a társadalmi haladás kölcsönhatására. „Minden korszaknak megvoltak a maga uralkodó eszméi, napi kérdései, s feladatai, melyek a társadalmi élet viszonyaira módosítólag befolytak. Ki tagadná, hogy a puskapor, a mágnestű, a könyvnyomtatás feltalálása, a nagy földrajzi felfedezések egész sora, és később a gőzgép, a vasút, gőzhajó, telegráf és telefon feltalálása nem csak a közélet viszonyait megváltoztatta, de még a társadalmi rendszer átalakítására is hathatós befolyást gyakorolt. De kiszámíthatatlanok a következmények, melyek előreláthatólag várhatók, ha sikerül egy minden követelménynek megfelelő repülőgépet szerkeszteni ... Méltán fogják a kérdést felvetni: vájjon, van-e kilátás rá, hogy ezen (ismertetett) rendszerek valamelyike szerint repülőgép létrejöjjön? Erre a kérdésre határozott igennel lehet felelni. 43