Mészáros Vince: Martin Lajos, a repülés magyar úttörője (A Közlekedési Múzeum Füzetei 5., 1976)

IV. A „légsiklótól” a „lebegő szárnyig” 21

csupán ízelítőt adnak a klasszikus fizika törvényei alapján kialakított munkahipotéziseiből. Harmadik SIKLÓGÉP-tanulmányában fejtette ki részletesen a kormányszerkezet megoldására vonatkozó elgondolását, mely szerint a szerkezet feladata az irányítás mellett a repülőgépnek vízszintes síkban való automatikus stabilizálása is. Ezt a szárnyak súlypontjában, minden irányban szabad elmozdulást biztosító csuklószerkezettel felfüggesztett — egyúttal a hasznos teher hordására is szolgáló — felülettel látta megvalósíthatónak, egy vízszintes elrendezésű, szimmetrikusan elhelyezett önbeálló kormánysík beiktatásával. Elgondolása szerint a szabadon elmozduló teherhordó felületre ható gravitációs erő a kormánysíkok stabilizáló hatású automatikus vízszintes irányú önbeállását idézi elő. — Ma már tudjuk, hogy a szerkezeti megoldásnak a dinamikus és statikus stabilitás követelményeit egyformán ki kell elégítenie. A tanulmányban nincs nyoma annak, hogy Martin a dinamikus stabilitásra is gondolt volna. Kétségtelen azonban, hogy a repülőgép irányváltozását előidéző kormányszerkezet leírásában elsőként és félreérthetetlenül ő fogalmazta meg a csűrőfelületek alkalmazásának elvét. Itt is bemutatott szemléletes ábráján „AB a (gerinc) borda egy része, CB a hordó szárny felső széle, B a BF kormányszárny forgó pontja, amelyen szilárdan ül a GN henger". Ezt a hordó szárnyfelület élein elhelyezett elfordítható kisebb kormányzó szárnyfelületet a vezető hengeren elhelyezett fogas íven mozgó és emeltyűvel rögzíthető karral, közbeiktatott huzalokkal működő áttételrendszer segítségével mozdíthatja el a kívánt mértékben. A stabilitás és a kormányozhatóság kérdésében Martin a lényegre tapintott. A csűrés elvét a madarak repülésének elemzése során ismerte fel. Hogyan kormányozza magát a madár — vetette fel a kérdést —, majd így felelt rá: „... A két szárny mindegyike bizonyos a szög alatt beállíttatik; még pedig amilyen szög alatt van az egyik szárny beigazítva, ugyanakkora szög alatt igazítjuk be a másikat is; s ezen beigazítas mindkét szárnyon egyidejűleg megtörténik. Válasszuk el most a két szárnyat s tegyük függetlenné egymástól úgy, hogy mindegyik egyidejűleg ugyan, de külön-külön beigazítást kapjon. Nyilvánvaló, hogy az egyenes irányban való mozgást kapjuk, ha mindkét tengely beigazítása egyenlő és egyforma; de ha a két tengely egyidejűleg ugyan, de külön-külön szög alatt beigazíttatik, ha az egyik -\-a, a másik —a szög alatt hajlik,... a mozgás irányát megváltoztatja ..." A csűrés elvét és jelentőségét a kérdés iránt érdeklődő Steuer János budapesti tanárnak külön levélben magyarázta el és vázolta fel. De ismertette „A madárrepülés általános elmélete" c. tanulmányában is (38). „LEBEGŐ SZÁRNY" néven 1891-ben szabadalmaztatott ornitopterének leírása és rajzai arra utalnak, hogy még ekkor is komolyan foglalkoztatta Jacob Degen — már ismertetett, és az egykorú források alapján Martin által sikeresnek elfogadott — repülő szerkezete. A Degen 26