Mészáros Vince: Martin Lajos, a repülés magyar úttörője (A Közlekedési Múzeum Füzetei 5., 1976)

IV. A „légsiklótól” a „lebegő szárnyig” 21

4. „A LEBEGŐ SZÁRNY. Dr. Martin Lajostól Kolozsvárott." Keltezés nélküli, magyar nyelvű tanulmány. Rajzmellékletének keltezése 1891. március 18. SIKLÓGÉP-ének kísérleti modelljét meg is építette, 1889-ben. Szerkezeti megoldásának alapelveit fenti tanulmányaiból ismerjük. Ornitopter, azaz lengő szárnyú készülék volt, amelyen a szárnymozgás mechanizmusát tanulmányozta, majd az egyetemen ki is állította. A modellről egyebet nem tudunk, még az egyetemen elkallódott (35). Ugyancsak ornitopter volt „LEBEGŐ SZÁRNY"-ú készüléke is, melyet 1891-ben épített meg. Fia emlékirata szerint „Sólyom"-nak nevezte el. A „lebegő szárnyra" szabadalmat kért és kapott. Ezt a gépet is az elsőhöz hasonló sors érte, de tervrajzainak legfontosabb részei megmaradtak, ezek alapján modellje rekonstruálható (36). A LÉGSIKLÖ-ról, a SIKLÓ-ról, a LEBEGŐ SZÁRNY-ról szóló tanulmányok és leírások elvileg és lényegileg hasonló repülő szerkezetekre vonatkoznak. Ügy látszik, első tanulmánya és tervei gyakorlati eredményeit maga is hiányosnak találta. Azonos elvi alapokból kiindulva, újból és újból nekilendült a valóban nehéz probléma megoldásának. Ujabb tervei lényegileg azonos felépítésű szerkezet variánsai, csupán a hordozó felületek számításában és egyes részletmegoldásokban találunk bizonyos továbblépésre utaló újabb elemeket. A két első készüléket így ismerteti (37): „A LÉGSIKLÓ vagy SIKLÓ alatt egy illesztett szárnyas szerkezetből és megfelelő kormányberendezésből álló gépet értünk, amelynek feladata, hogy saját súlyának legyőzésével és a levegő ellenállásának felhasználásával terhet tudjon a levegőbe emelni, s magát és a hasznos terhet egyenes helyzetének megtartása mellett szabadon lebegve tudja tartani, és minden tetszőleges mozgásműveletet végre tudjon hajtani. A gép főrészei: a) a hordozó szárnyrendszer, b) a kormányozó szárny rendszer, c) a gép törzse. A hordozó szárnyrendszer általában kétféle módon működhet. Vagy úgy — mondjuk egyelőre így —, hogy mindegyik szárny vízszintes helyzetben mereven ki van feszítve. Vagy úgy, hogy mindegyik szárnyat a saját tengelye körül oscillálva fel és alá engedjük lendülni. Hogy mikor kell az egyiket, mikor a másikat alkalmazni, azt számítással kell megállapítani. A kormányzó szerkezetnek elsősorban egyenes helyzetben kell a gépet tartania, ezenkívül azonban a repülés irányát is meg kell szabnia. E kettős feladat mellett szerkezete a hajókormány berendezésétől mind elvében, mind formájában különbözni fog. Ugyanis a szabadon lebegő gép sokféle, rendszerint igen gyorsan és egyenlőtlenül változó körülményeknek van kiszolgáltatva, amelyek a gép egyensúlyi helyzetét veszélyeztetik. A kormánynak olyan berendezésűnek kell lennie, hogy az egyensúlyi zavarokat motu proprio (automatikusan) irányító emberi kéz segítsége nélkül el tudja hárítani. Mivel azonban a repülés célja az egyensúlyi helyzet szándékos megváltoztatását is követelheti, lehetőség22