Mészáros Vince: Martin Lajos, a repülés magyar úttörője (A Közlekedési Múzeum Füzetei 5., 1976)

III. „A dolog szöget vert a fejembe” 12

melly madárszárny gyanánt használva minden más fölülethez képest a legkedvezőbb hatással bír." „Az első értekezlet a madárszárny fölületének azon nemző (alkotó) görbéit ismerteti meg velünk, melyek a szárny forgási tengelyére merőlegesen álló síkok által származvák. A fölület további megismertetésére szükséges leend ... más nemű nemző vonalakat felkeresni... Ilyen nemzőket nyerhetni a többi közt, ha a mértanilag szerkesztve gondolt szárny fölületét olyan körhengerek fölületei által vágjuk, melyek mértani tengelyei a szárnyak forgási tengelyébe esnek ..." „A lapát kerék (rou- a pales) gőzhajók és malmoknáli alkalmazása ismeretes... találni még benne hiányt (elméletében) — ez ugyan a lapátok formája... E lapát idomok igen közel rokonságban vannak a madárszárny fölületével, ámbár a kettő igen különnemű közegben működik." „Tudva van, hogy a léggolyóvali kísérletek alkalmával lengernyők (esellenzo?, parachutte, Fallschirm) már több ízben használtattak. Ezen lengernyők közönséges esernyők formájában készültek, de a nélkül, hogy erőszet-követelte mértani alakok szerint idomíttattak volna. Ezen ernyők alkata a madárszárny alkatával a legszorosabb viszonyban áll; taglaljuk tehát ezen fölületeket is" (27). Martin, számításai alapján, a legkedvezőbb hatásfokú szárnyfelületnek az olyan enyhén ívelt felületet találta, mely közel áll egy tetszőlegesen méretezett „körhengerkerék" felületén haladó görbe valamelyik szektorához. Ebben a felfogásban rokonságot látott az ejtőernyő felületének hajlásszöge, a lapátkerék és hajócsavar által működés közben leírt felület, valamint a madár szárnyfelületének hajlásgörbéje között. Az általánosítható törvényszerűségek keresésében, a hasonlóságok összevetésében, s a belőlük levonható következtetések nyomozásában cycloid egyenletek hosszú során át jutott azokhoz az eredményekhez, amelyeknek különböző célú gyakorlati alkalmazására kísérleteket tett. A repülés problémakörében elkülönítette a siklórepülést a tudatos és szándékolt repülés fogalomkörétől, az esetlegest az akarattól függőtől. A kérdés lényegét abban látta, hogy a repülő test miképpen nyerheti el céltudatosan a tovasikláshoz szükséges magasságot, illetve miképp nyerheti vissza a siklás közben elvesztett magasságot. A cél eléréséhez szükséges aktív erőkifejtést a repülő testre ható gravitációs erő leküzdéséhez szükséges munkamennyiségre egyszerűsítette le, s ezt vizsgálta. A madár — véleménye szerint —, mint repülő szerkezet, a testének képzeletbeli hossztengelyén fekvő forgáspont körül a levegőre lecsapó szárnyfelületével, mintegy a levegőre támaszkodva fejti ki ezt az emelőerőt, míg szárnyának a legkisebb ellenállás vonalán való visszahúzása közben testére és röppályájára a gravitációs erő hat. Végső soron Martin kutató munkája a következő kulcskérdésekre koncentrálódott. 1. Kereste a felemelkedéshez és induló magassághoz szükséges erőt meghatározó „azt a formulát, amely a lebegési munkát kifejezi..." 10