Horvai Károlyné: Clark Ádám (A Közlekedési Múzeum Füzetei 4., 1968)
II. A Lánchíd 10
Ismét Széchenyi naplója: Július 18: ... „Én, Majláth, 2 fiam és Clark Ádám csak nehezen menekültünk meg... Nyitva látom a túlvilágot... Babilon! ... összeomlás! Nem Kossuth és társai teszik tönkre mindazt, amit elkezdtem, hanem magasabb hatalmak. A Nemezis! Most már tisztán áll előttem, hogy el vagyunk veszve... Clark hősiesen viselkedik..." Július 21.: „T. Clark megérkezett. Az egész lánc szerencsétlenséget nem találja különösnek..." Augusztus 4: „Tegnap fogadtam Clark Ádámmal, hogy 10 nap múlva nem lesznek kint a láncok. 6 üveg pezsgő 6 üveg ellen. És 12 üveg 6 ellen, ha hat nap alatt... Augusztus 7: Clark Ádám megnyerte a fogadást." Az eset külföldön is nagy vihart keltett, s nem volt kellemes a hídirodának sem. A meginduló vizsgálat Ádámot teljesen tisztázta. A felhúzó szerkezet nem látható anyaghibája okozta a kudarcot. Ismét a napló: „Augusztus 16-án. Egy láncon átmegyek Budára..." Széchenyi közel 60 esztendős, amikor erre a nyaktörő útra vállalkozik. Mintha érezte volna, hogy csak ezen a módon juthat át a hídon. Különben az utolsó láncot augusztus végén minden zökkenő nélkül beemelték. Szeptember 3-án már ilyen mondatokat rejt a napló: „Mindenki észreveszi nyomorúságos állapotomat... Rettenetes lelkiismeretfurdalások... Isten irgalmazzon nekem..." Széchenyi elindul Döbling felé. Clark Ádám egyedül marad a híddal. A szabadságharc küzdelmei folynak a csatatereken. A híd befejező munkái természetesen lassan haladnak. Elhelyezik a pályatartókat, a pillérek felső részén az olasz kőfaragók díszítő munkáit. December 22-én a hajóhidat elbontják, s a forradalmi kormány saját kezelésbe veszi a hídépítést. December 30-án Kossuth parancsára ágyukat és lovakat szállítanak át a még nem teljesen kész hídon. Nemsokára a császári seregek hatvanezer embere és hétszáz ágyúja vonul át rajta. 1849 tavaszán Hentzi, a Budát megszálló osztrák seregek parancsnoka, elrendeli a híd felrobbantását, hogy a győztes magyar seregek áthaladását megakadályozza. Négy nagy lőporos ládát helyeztet el a 13. és 14. kereszttartók közé, a híd mindkét oldalán. Clark félti a hida. A lánckamrákba vizet bocsát, hogy a teljes pusztulást elkerülje, s a szivattyúkat messze leúsztatja a Dunán. Május 13-án Hentzi reggel héttől este 12-ig löveti Pest városát, összeomlott házak, égő falak jelzik a harc nyomát. A nádor budai háza négy nap és négy éjjel ég. Minden lövés halálos csapás lehet a hídra. Clark a budai oldalon tehetetlenül nézi a pusztítást. A hídudvar fölötti lakását 24 lövedék éri. Még 1840-ben írta szüleinek: „Szobáimat szépen bebútoroztam... Tudjátok mindig szerettem a szépen bútorozott otthont..." Május 20-án Hentzi halálos sebet kapott, Buda elesett. Teljesen érthetetlen okból, május 21-én, amikor a magyar csapatok megkezdték a várba való bevonulást, Allnoch császári mérnökkari ezredes égő szivarját a hídra helyezett lőporos ládákba dobta. Felismerhetetlenségig szétszaggatta a robbanás. A hídnak nagyobb baja nem esett. Néhány kereszttartó megsérült, amelyet Clark Ádám hamarosan pótoltatott. De még ez sem volt elég. Görgey csapatai, gyalogosok, ágyúk, lovak kelnek át a hídon. Most senki sem vádolja Clarkot, miért építtette be a legdrágább anyagokat, a legpontosabb munkával. 19
