Horvai Károlyné: Clark Ádám (A Közlekedési Múzeum Füzetei 4., 1968)
II. A Lánchíd 10
„Hisz tudja kedves Ádám, mennyire ragaszkodom magához, azonkívül hogy elvek, becsület és jól megalapozott szerencse is összeköt bennünket." Széchenyinek ismét sorompóba kell lépnie. Figyelmezteti Sinát, hogy az idővesztegetés az ő pénzét is veszélyezteti. Végre sikerül közös nevezőre jutni s Clark Ádám május közepén újra Bécsbe érkezik. Ekkor nézi meg — Széchenyi ajánlatára — szakértőként a bécsi Metternich villa f űtőberen dezését. Az építkezés meggyorsítása érdekében Széchenyi a bankárokkal prémiumfelajánlást irat alá. Ha 1849 szeptemberére elkészül a híd, aklor Thierney 3000, Ádám 2000, ha márciusra, akkor 5000 illetve 3000 forint jutalmat kapnak. A szép összeg kilátásba helyezése újra meggyorsítja a munkamenetet. Ez annál is inkább indokolt, mert az 1847 év izgalmas eseményeket hoz. Európaszerte villódznak a forradalom, a szabadságharcok fényei. Január 6-án Messinában, 12-én Palermóban, 27-én Nápolyban tör ki a fölkelés s mint a meggyújtott kanócon, szalad végig a tűz Párizs, majd Liszabon felé. Ha a forradalom örök ellensége, T. Clark nem is érzékelné, Ádámnak tudnia kell. mi a helyzet. Már csak Széchenyi izgatott lelkiállapotán keresztül is éreznie kell az egész országot átható forradalmi izgalmat. 1847 év végén befejeződnek a pillérek munkálatai, és megtörténnek az előkészületek az Angliából érkező láncok fogadására. Az első láncot 1818 március 28-án emelik be. A körülmények azonban nem nagyon kedveznek a nyugodt munkának. Június 8-án mintegy ezer főnyi tömeg, amely egyre szaporodik, járja a város üzemeit s követeli az idegen munkások elbocsátását. A Vasút, a Hengermalom eleget is tesz a felszólításnak, de nem így Clark Ádám. Amikor a tömeg a hídudvarhoz ér, jelszavait hangoztatva, megtagadja a kívánság teljesítését. A tömeggel szembeszálló Clark személyiségének új vonását mutatja. A bátor, férfias kiállást. Ki tudja, milyen helyzetbe kerül, ha Széchenyi nem jelenik meg a színen. Szuggesztív, magyar nyelvű beszéde lecsendesíti a tömeget, amelyet aztán a helyszínre érkező rendőrség feloszlat. Május 14-én Széchenyi beírja naplójába: „Szememre hányják, hogy Clark Ádámmal kilovagolok. Oly kevés nemes van fajtánkban..." Július 8-án: „Virulens cikk ellenem a Március 15-ében Clark Ádám miatt..." Július 3: ... „Clark Ádám nem kíméli magát ..." és 9-én: „Clarkkal Budára hajtatok az Alagút miatt". Július végén megérkeznek az utolsó, vasanyagot tartalmazó ládák Angliából. Éppen időben, mert az események mindjobban torlódnak. Még annak lehetősége is felmerül, hogy a hídépítő munkásokat teljes számban besorolják katonának. Július 18-án este 6 órára tűzik ki az utolsó lánc beemelését. A nagy eseményre külön meghívót küldenek szét. A vendégek egy része a munkahidakon, más része a partokon foglal helyet. Minden szem izgatottan várja, mikor emelkedik a lánc a levegőbe. Az emelést Clark Ádámnak e célra szerkesztett daruja és csigaműve végzi, amely a parton egy 25 lóerős gőzgéppel áll összeköttetésben. A munkát a legnagyobb óvatossággal végezték s mikor már-már elért a lánc a kívánt helyre, a dobon feltekeredő vonólánc egy szeme elpattant, s a vastömeg teljes súlyával a munkahídra, majd a vízbe, zuhant. Óriási pánik tört ki. Késő éjszakáig keresték a vízben és a parton az esetleges sérülteket. 18