Horvai Károlyné: Clark Ádám (A Közlekedési Múzeum Füzetei 4., 1968)

III. Az Alagút 21

1846. július 14-én kelt levelében írja T. Clarknak. „Az Alagút bejárati tervrajzát és a kertház ábráját igen szívesen látom. Noha még az Alagútra nézve nem határoztunk..." Széchenyi ismerte hazáját és 1845-ben, a hídépítés dandárján aligha tehetett kötelező ígéretet. T. Clark azonban vállalkozó, sőt angol tőkés vállalkozó, természetes, hogy a várható újabb megbízás reményében foglalkozik a kérdéssel. Haynau 1850 nyarán való eltávozásával, ha a politikai feszültség nem is szűnik meg, de szorító ereje gyengül. A vállalkozói kedv újra felkél, és Ürményi József 1851-ben megpendíti az Alagút építésének eszméjét. Az építés vezetője Clark Ádám, aki feltehetően az angol hídiroda tervei alapján — esetleg saját kiegészítéseivel — kezdi meg az építkezést. Most már valóban egyedül van. T. Clark 1852-ben meghalt; a szabadságharc óta egyébként sem tette be lábát Magyarországra, s nem kívánta látni többé élete büszkeségét, a Lánchidat sem. De hogy élete főművének érezte, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy építésének történetét 1852-ben Londonban kiadta. Az Alagút fúrási munkálatai 1853 évben kezdődtek el, egyszerre három munkahelyről. A Lánchíd felől, a Krisztinában a Horváth kert felől vízszintes irányban, a várhegy Szent György tér felöl pedig függőlegesen. A kortársak leijegyzései a munkakezdés dátumáról ellentmondók. Feltehetően tebruár 10. A munkálatoknál felhasználták azt a 800 mázsa lőport is, amelyet „őfelsége" előállítási áron engedett át a Társulatnak, hogy ennek ellenében a katonaság részére díjtalan átmeneteit biztosítson. 1853 november 3-án Bécsből beszámoló ment Londonba. „Kedves Szüleim! Éppen most érkeztem Pestről az Alagút megnyitási ünnepségek után, helyesebben a 10—12 láb keresztmetszetű próbavágat megnyitásáról. Ügy emlékszem, korábban említettem, hogy az ásatást a hegy mindkét oldalán kezdtem el, ugyanakkor egy 200 láb mély aknát is nyitottunk felülről, örülni fognak, ha megtudlak, hogy a különféle fúrások pontosan találkoztak. Így hát a nyilvános megnyitási ünnepségen, amikor egy vékony falrész a középső munkahelyen a Társaság elnökének közreműködésével lebontatott — magas katonai és poleári személyiségek jelenlétében —, láthattuk egymást az alagút egyik végétől a másikig, keresztül a hegyen, nagy megleoetésére a jó néonek. akik a mun^a folyamán rázogatták bölcs fejüket és jósolgatták, hogy találkozás helyett keresgélni fogjuk egymást a hegy belsejében ... Az én próbafúrásom olyan egyenes, mint egy lénia ..." Az Alagúton a gyalagosforgalom 1856 március 6-án, a kocsiforgalom 1857 április 30-án indult meg. A Vasárnapi Üjság 1356 áprilisi száma már statisztikát is közöl. A gyalogos átmenet díja 1 krajcár, lóé 3 krajcár. A megnyitás utáni első 65 napon 5698 Ft jövedelmet hozott az Alagút. Tehát naponként 87 forint volt a bevétel. Az épíkezés diadalmas siker. Divat volt végigsétálni rajta, a gázvilágítás „ontotta"' fejedelmi fényben. Az Alagút létesítése eszmei hatásában is felbecsülhetetlen. Lendületet, új hitet adott, s felépülése után új házsorok, új városrészek létesültek. A szülőknek az Alagút próbafúratának ünnepélyes megnyitásáról küldött beszámoló nemcsak azért érdekes, mert bizonyítja, milyen gyakorlatot szerzett fiúk a szintezésben s milyen kiváló műszerei vannak. A levélnek van még egy-két érdekes mondata: „Most egyébként el vagyok foglalva a Wien folyón át vezető híd felső vasszerkezetének felszerelésével..." A levél Bécsben kelt, tehát Clark Ádám, immár magyar mérnök nemcsak odahaza Magyarországon, de külországban is épít. 23