Horvai Károlyné: Clark Ádám (A Közlekedési Múzeum Füzetei 4., 1968)

II. A Lánchíd 10

Kovács Lajos, a közlekedési minisztériumban Széchenyi egyik legközvetlenebb munkatársa írja „Gróf Széchenyi István közéletének három utolsó éve 1846—1848" című 1889-ben megjelent munkájának II kötetében: „ ... Azon napokban, a közélet idegromboló viharzásai között... felfedeze a gróf éppen a főváros közepén egy oázist, ahová szórakozásul menekülhetett... Ez a lakásával majdnem szemben, a közönségtől szigorúan elzárt tágas tér volt, — a lánchíd építő társulat udvara... Clark értette a grófot minden hazafi törekvésiben s hozzá nagyon ragaszkodott. Clark munkásait maga tanította be s közvetlen felügyelete alatt dolgoztatott mindent. Tudta, mennyi örömet szerez a grófnak, ha minél több magyart alkalmaz s tanít be a munkáknál, mindent elkövetett tehát, hogy kedvét töltse. Ha a hídudvarba ment mindig tudott neki örömet szerezni a magyar munkások haladásában és ügyességének kifejtésében. Így volt ez a hajógyárnál is... A munkások rendkívül ragaszkadtak Clarkhoz és természetesen a grófhoz is, aki őket gyakran felkereste, buzdította, ajándékozta és pártfogolta ..." Széchenyi mind több szállal kapcsolja Clark Ádámot a magyarországi munkákhoz. Nyilvánvalóan észreveszi T. Clark féltékenységét — naplójában egyszer meg is jegyzi: az öregebb semmit sem akar a fiatalabbnak juttatni..." Bevonja Ádádmot a Hengermalom gépi berendezéseinek elkészítésébe. 1845. december 1-én megalakult a Budai Alagút Bizottság. Még aznap este együtt dolgozik Széchenyi, Clark és Tasner. 1846-ban a Dunagőzhajózási Társaság óbudai gyárában épül a Kisfaludy gőzös. Építés közben, különösen az angol gyárban készülő gépeket illetően, gyakran kéri ki Clark véleményét. A Balaton déli végén, Fenékpusztánál mocsárvilág van. A Zala széles folyammá dagad, rajta fahíd vezet keresztül, amely akadályozza a gőzhajózást. 1847 nyarán Clark Ádám vizsgálja meg a hidat. Széchenyi reméli, hogy .,Clark fel is emelendi, tágabbra nyitja". Tizenkét mérfölddel lehetne így meghosszabítani a hajóutat. A Jelenkor' tájékoztatása szerint 1843-ban a nádor kétszer is felkeresi a pesti Kammermayer uszodát, ahol Clark szellemes mentőkészüléket alkalmazott. Széchenyi oldala mellett ott van szinte minden új magyarországi létesítménynél. A Duna-Tisza csatorna tervezésénél, a pesti rakpart építkezését ellenőrző bizottságnál, a budapesti első gázhálózat megtervezésénél, az első köztéri szökőkút, az Újépület előtti első pesti sétatér tervezésénél. A tér rácsozatát ő tervezte. Mikor Széchenyi közlekedési miniszter lett, Clark Ádámot maga mellé vette műszaki tanáéSosként. Széchelyi neve alatt megjelent, a közlekedésről szóló tanulmány irója két munkatársa, Kovács Lajos és Clark Ádám —ahogy ezt naplójában maga is mondja — A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a minisztériumban viselt állásáról Széchenyi távozása után Clark azonnal lemondott. A híd építésében komoly zökkenők támadtak. A láncokat Sináék az olcsóbb osztrák gyárakban szeretnék megrendelni; T. Clark azonban hajthatatlan. 1845 decemberében Clark Ádám hazautazik Londonba. Ügy tudlak, nem is jön többé vissza. Az áldatlan széthúzás, kicsinyeskedés megöli a munkát. Amikor még január végén sem érkezik meg, február 6-án Széchenyi levelet ír hozzá: 17