Horvai Károlyné: Clark Ádám (A Közlekedési Múzeum Füzetei 4., 1968)

II. A Lánchíd 10

Amikor T. Clark hazautazik, Ádám Clark fog munkába. A pesti oldalon bekerítteti a „hídudvart", felépítteti a raktárházakat és felvonulási épületeket. A földmunkák végzésére 60—70 munkást szerződtet. December elején már Bécsben van a cölöpverő gépek ügyében. Innen küldi tájékoztatását a szülőknek. „Mr. Clarknak, de nekem sem tetszett, hogy a híd alapítói mindenbe beleszólnak és mindent összekevernek.. .** „Ami magánügyeimet illeti, nagyon jól vagyok. Jó a fizetésem és kevés a tennivalóm. Mosolyognának, ha tudnák, hogy Ádám fiúk az igazgatója a magyarországi lánchíd építkezésének. Sina báró meghívott vacsorára, ahol rajtam kívül még 14 férfivendég volt. A báró nagyon kedves és kellemesebb, mint gondoltam. A vacsora nagyon előkelő volt. Gyönyörű ezüst tányérok, gazdag borok, mindenki széke mögött ezüst csipkés libériás inas. Az bizonyos, hogy jó adag angol hidegvérre volt szükségem, hogy viselkedni tudjak ilyen társaságban. De azt hiszem, minden nagyon jól sikerült. A báró a leggazdagabb ember Ausztriában. Nagy birtokai vannak itt és Magyarországon. Az elmúlt hónapban voltam egyik birtokán, hogy megvizsgáljam erdeit, alkalmasak-e fái az építkezéshez cölöpnek. öt napig laktam a kastélyban, saját szobáiban. Visszatérve jelentettem neki, hogv a legjobb minőségű fákat találtam — aminek szemmel láthatólag örült." A gazdag bankár, kereskedő is, Amit lehet, el kell adni. Clarkról viszont több alkalommal feljegyezték, hogy az építési anyagokkal szemben nagyon igényes volt. Mindent maga vizsgált át, s a nem megfelelőket azonnal visszautasította. Felső-Ausztriában, s a szlavóniai erdőkben kiváló cölöpfákat talált. Magasra nőttek, szálegyenesek és csomómentesek. A sóskúti gránit kivételével, talán a cölöpöket szállították a legrövidebb távolságról az építkezéshez. A vasanyagot Trieszten keresztül Angliából hozták. 1840 tavaszán T. Clark ismét Pesten van, s megkezdődnek a további munkálatok, a védőgát építése. Előkészítik a cölöpöket, s május 24-én az első hajórakomány megérkezik a munkahelyre. Az első cölöpöt 1840 július 28-án verték a folyó medrébe. Az építkezéshez a követ a mauthauseni gránitbányákból szállítják. A felszerelés és munkamódszer itt oly alacsony nívójú, hogy Angliából és Olaszországból kellett munkásokat hozatni. Clark Ádám maga készít szabályzatot a bányák részére, amelyet Sina 1841 december 30-án hagy jóvá. A munkát személyesen is figyelemmel kíséri. „Jelenleg a gránitbányákat látogattam meg Felső-Ausztriában, — írja szüleinek —. 200 vagy 300 munkást alkalmaztunk, s tekintve a Pesttől való nagy távolságot, sok bajt okoznak. Sina báró és a Társaság általában úgy képzeli, hogy semmi sem megy jól, csak ha magam intézem. Ez nagyon hízelgő, de rengeteg munkát ad, s ha rossz kedvem van, bosszant is egy kissé. De általában szórakozta a sok intézkedés, a sok különféle ember.. .** „A hídépítésnél Pesten 500—600 ember dolgozik, Magyarországon két helyen még 200—300, a kőbányában ugyanennyi, összesen hozzávetőleg 1000—1200 ember." T. Clark nyilvánvalóan látja, hogy alkalmazottja kiváló szervező s a munkában nem lesz fennakadás. Az igazság az, hogy a tervező a munkák folyamán évente néha többször is heteket töltött az építkezésen, el13