Horvai Károlyné: Clark Ádám (A Közlekedési Múzeum Füzetei 4., 1968)

I. A „Vidra” 3

1835. november 22-én kelt levelében ezeket írja: „... Jelenleg Pesten vagyok, Magyarország fővárosában. Szép város, majdnem olyan nagy, mint London ..." „Felmondtam helyemet Széchenyi gróf beleegyezésével. Írtam Mr. Hunter és Englischnek, kérve őket, hogy küldjenek helyettem másik embert. Megigértem azonban a grófnak, hogy addig itt maradok, míg valaki megérkezik. Így lesz tavasz is, mire hazaérkezem. Fizetésem annyi, mint eddig volt. Meglehetősen fáradt vagyok. Jól fizetett vagyok, ez igaz, s alkalmazóim úgy bánnak velem, mint gentlemannel, nem mint munkással.. .Mégis az örökös egyhangúság, bezárva egy hajóba, hétről-hétre... Nem mondhatom, hogy nem szeretem ezt az országot vagy népét. Nem is volna észrevételem, hogy maradjak kis idővel tovább, de a kotrón, nem, semmi pénzért..." De még mielőtt hazautazik, Széchenyi szeretne valamit megtudni. 1835. december 16-án levelet ír titkárának, Tasner Antalnak s kéri, keressen alkalmat árra, hogy Clarkkal beszéljen s mint saját gondolatát hozza elő: „A híd építése ellen az a nagy akadály, hogy sokan azt gondolják, a jég elviszi s így az építést lehetetlennek tartják... ön sokat látott ... imeri a Dunát ... Figyeljen hát télen át s tegye észrevételeit, annakidején mondja meg vélekedését..." Több mint 100 esztendő távlatából érdekes megfigyelni, hogyan szövögeti a sors a szálait. A Landes-Oberbaurat 1836 április 7-én kiállítja a nagypecsétes működési bizonyítványt, külön kiemelve a Vidra gépészének a legnagyobb megelégedést kiérdemlő munkáját, s azt, hogy a gép a hosszú üzemeltetés után is úgy működik, mintha új volna. Az-új gépész megérkezik, s Clark Ádám visszautazik Angliába családjához. „Bensőmig megrázott — írja egy korábbi levelében — hogy nem tudtam kedves Szüleim anyagi gondjairól. Nem tudtam időben segíteni, oly nehézkes innen a pénz átutalása. Életem a maguk szolgálatára adom teljes vidámsággal..." A Vidra úszik tovább a folyón, még hosszú évtizedekig. De a meder már ki van vájva a jövendőnek... 9