A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)

II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 31 - Dr. Molnár Erzsébet: A kétkerekű, emberi vagy állati erővel vont járművek használata Magyarországon 84

2. ábra Nyírségi paraszttaliga Nyírtelekről. Készült 1944-ben. A Közlekedési Múzeum tulajdona Előfordult, hogy egy „úri alkalmatosságot" taliga húzott ki a kátyúból.

19 A nehéz, erős, vastagabb fából épült taligákat bivaly vagy ökör húzta. A 18. század második felétől az ország gazdasága, a termelés növekedésnek indult, nőtt a szállítandó áruk mennyisége. Ennek egyik szerény, de mindenképpen beszédes jele az a helyi adat, ami Debrecenből való. 50 év alatt a városban duplájára nőtt a taligások száma: 1774-ben 76, 1827-ben 169 taligást írtak össze,

20 ami egyben a cívis város felemelkedését is jelezte, annak ellenére, hogy a szállítások túlnyomó többségét szekereken, tehát négykeréken végezték. Bérfuvarozásra az alföldi városok vették igénybe a kétkerekű kocsikat. Debrecenben például a borszállítást bízta a taligásokra a város a 19. század elejétől, míg korábban ökrös szekereken szállították, illetve az un. Korcsolyákon. A debreceni fuvaros taliga erős építésű, lőcsös, kétrúdú jármű, amely deszkaoldalú, saroglyája nincs (3. ábra). Jellemző fuvarozó eszköz volt a 18. századtól az első világháborúig a szekerek mellett.

21 Bagyi (Bugyi) Sándor nevezetes taligás volt Debrecenben, több képeslap is készült róla. Valójában egy helybeli tanító, Simon István által kitalált ,9

GyimesiS.. 1981. 356.p. 20 uo. 21 A debreceni taligáról és taligásokról részletesebben olvashatunk Balogh István cikkeiben: Ethn., 1965.161186.p., 1966. 74-92.p., 229-253.p. 88 figura. A helyi élclapban mondta el hetente véleményét a világról (4.ábra). Valódi váci különlegességként emlegették a taligás szállítást. A váci kofák a 19. század végétől a helyi piacra, vásárba, Pestre fuvarozták a környéken felvásárolt gyümölcsöket. Penc, Rád, Kösd, Nógrádverőce, Kismaros, Nagymaros, Diósjenő gyümölcsös gazdái így tudták értékesíteni terményeiket.

22 A kétkerekű kocsik használatának Vácon komoly előzményei voltak. A szamárvontatta, nagy kerekű járművek a szőlőművelés munkálataihoz kapcsolódtak. A gazdák a szőlőt és bort szállították a pincékbe vagy a városba, vagy más településekre eladni. A város maga is vásárolt kocsikat, amiket bérbe adott. A 18. században már annyira megnövekedett a taligák száma, valamint gyorshajtásuk oly mértékben kirívó lett, hogy Vácon 1765. április 19-én életbe léptették az első közlekedésrendészeti szabályzatot. E szerint a vasár- és ünnepnapokon, az uradalmi ünnepségeken reggeltől délig betiltották a kocsizást, sőt bizonyos utcákat lánccal le is zártak.

23 A bevezetőben említett miskolci taliga használata is régebbi időkre nyúlik vissza, ám igazán elterjedte a 18. század végétől válik, majd a 19. századi szőlőművelés felfutásával újabb lendületet kapott. A szőlőterületek általában a hegyekben találhatók, azok megközelítése szekérrel nem mindig egyszerű, viszont a kevésbé igényes kétkerekű kocsik jó szolgálatot tettek a szőlő és bor szállításában. Az északi középhegységben változó mértékben terjedt el, de például a mészégető helyekről is sok esetben taligákon hordták szét a meszet vagy az építkezésekre a követ, így például a Bükkben is, ahol szintén szamár vagy ló húzta a kocsikat.

24 A miskolci taligára kb. 3 teli vagy 4-5 üres hordó fért fel, súlyra összesen kb. 4-5 mázsát bírt el. Ha kevesebb teherrel közlekedtek, akkor a hajtó felült a kocsiülésre, amennyiben jól megpakolták a taligát, akkor a kocsi mellől hajtotta. A miskolci taliga estében Bodgál Ferenc leírásából ismerjük azt az estet, amikor a taligát földhordásra is használták, vagyis lényegében a kordé Csorna Zs.: 1991. 402.p. Vác története, 1983. 158.p. Viga Gy^ Miskolc, 1986. 148.p.