A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)

II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 31 - Dr. Molnár Erzsébet: A kétkerekű, emberi vagy állati erővel vont járművek használata Magyarországon 84

Dr. Molnár Erzsébet A kétkerekű, emberi vagy állati erővel vont járművek használata Magyarországon Bevezető A kétkerekű járművek története az ie. 4-3. évezredig nyúlik vissza. Egyes típusait a 20. század közepéig használták, szórványosan még mind a mai napig is közlekednek. Kevés olyan kultúrtörténeti tárgy lelhető fel az emberi civilizációban, amely alapelemeiben ennyire változatlan formában, ilyen hosszú ideig fennmaradt. A kétkerekű járművek általános elterjedése, és ezen belül a magyarországi használatuk meglehetősen korlátozott, bár többé-kevésbé az egész ország területén felbukkantak. Meghatározott terephez, funkcióhoz, régiókhoz, foglalkozásokhoz egyaránt köthetők. A jármű kialakulásával történetileg nem szándékom foglalkozni, hiszen szakirodalma kiterjedt, könnyen hozzáférhető. A tanulmányok legtöbbször általános megállapításokat tartalmaznak, amelyek mind a funkcióra, mind a formára, mind az elterjedésre vonatkoznak. Magyarországon is a néprajzi irodalomban találunk a témáról adatokat, a közlekedéstörténeti szakirodalom lényegében egyáltalán nem vizsgálta. Ma már klasszikusnak mondható két tanulmányt emelnék ki, amelyek részletesen foglalkoztak a kétkerekű kocsival. 1938-ban írta Márkus Mihály tanulmányát a nyíregyházi taligáról.

1 Részletes leírást ad a jármű használatáról, fogatolásáról, a készítésről és természetesen a taligásokról is. A miskolci taligáról kimerítő elemzés olvasható Bodgál Ferenctől, aki irodalmi forrásokra és személyes gyűjtésből származó adatokra egyaránt támaszkodott.

2 Különösen értékessé teszi a 1 Márkus M.: NÉ 1938. 213-220.p. 2 Bodgál F.: Ethn. 1960. 524-536.p. tanulmányt az, hogy összehasonlítja a taligát és kordét formailag és funkcionálisan. Az ökörvontatta taligát Nagy Kálózi Balázs leírásából ismerhetjük meg. Számos tanulmányban lehet természetesen adatokat, kisebb-nagyobb leírásokat olvasni a taligákról, kordokról, ám a legtöbb esetben épp csak megemlítik. Kitűnő összefoglalót olvashatunk Paládi- Kovács Attila egyik tanulmányában, amely európai kitekintést is ad. 3 Kizárólag kétkerekű járművekkel foglalkozó tanulmányt az említetteken kívül nem ismerek. Jelen tanulmányban a paraszti használatú személy- és áruszállító kocsikkal foglalkozom, valamint a kismesterek által készített személyszállító fuvaros és egyéni közlekedésre készült taligák szakirodalomban szétszórt adatait próbálom öszszegyűjteni és rendszerbe foglalni. A főként gyárakban készült úrikocsikra, luxusjarművekre nem térek ki. Nyelvészeti megközelítés, földrajzi elterjedés, általános jellemzők A kétkerekű járművek megnevezésére több szó is található a magyar nyelvben: taliga, talyiga, kordé, talicska a leggyakoribb kifejezések. Régiesebb, ritkán használt megnevezések a következők: lektika/leptika, kolesz, digo, kólya, Básta szekere, Szent László szekere vagy László király szekere, atyafitogtató.

4 3 Paládi-Kovács A.: NK, 1973. 17-22.p. 4 Repkény István a talyigakocsi és a kordékocsi kifejezést is említi, de ez annyira szórványszerü,, hogy máshol még nem találkoztam vele. Kecskemét, 1992.83.p. 84