A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)
I. RÉSZ • Bevezető 5 - Dr. Katona András: A Közlekedési Múzeum 2003-2004. évi munkája 7
Dr. Katona András A Közlekedési Múzeum 2003-2004. évi munkája Bevezető Ismét eltelt két dolgos esztendő, így az utóbbi évek hagyományának megfelelően a kétévenkénti „Évkönyv" kiadása időszerűvé vált. Azt egyelőre csak remélni lehet, hogy a szépen gyarapodó kéziratokból 2005-ben valódi, kézzelfogható kiadvány lesz, mivel az írás időpontjában még csak a szellemi tőke áll rendelkezésre, míg a legalább ilyen fontos materiális fedezet még nem. Ennek oka, hogy a 2005-ös esztendő a Közlekedési Múzeum elmúlt 15 évéből a legszűkebb. Jelenleg a „filléres" gondok jellemzik az intézmény gazdálkodását, amelyek értelemszerűen hátrébb sorolják az „Évkönyv" ügyét. Mi azonban nagyon bízunk benne, hogy támogatásokkal, pályázatokkal mégis sikerül az érdeklődők, a múzeumbarátok, a szakmabéli társak és a magunk épülését, önbecsülését is szolgáló könyvet az idén kiadni. Az elvégzett kutatómunka, a szakmai és szélesebb körű társadalmi érdeklődés - szerénytelenség nélkül állítható - igenis bizonyítja az „Évkönyv"-eink létjogosultságát, a kiadás fontosságát. Hiszen ez az egyetlen összefoglaló kötet kétévenként ! - az országban, amely átfogó jelleggel tartalmaz közlekedéstörténeti kutatási eredményeket, publikációkat. Időnként jelennek meg ugyan egyes szakmák területéről közlekedéstörténeti kiadványok pl. Vasúthistória Évkönyv stb., de ezek jellegüknél fogva csak egy-egy közlekedési alágazat területéről merítenek és nem foglalkoznak (hatnak) a teljes közlekedési rendszer közlekedéstörténeti bemutatásával. Az előzőekben vázolt indokoltság mellett további érv a megjelenéshez, hogy napjainkban a közlekedés jelentős szervezeti átalakulásokon megy keresztül - az önálló minisztérium is megszűnt 2002-ben - de a Közlekedési Múzeum az 1896-os alapítás és az 1899-es megnyitás óta a különböző társadalmi és politikai rendszereken átívelő módon - tevékenységét illetően - őrzi szilárd pozícióját, mint Magyarország egyetlen közlekedéstörténeti kutatásokkal foglalkozó intézménye. Az állandóság azonban szerencsére nem jelent merev változatlanságot, hiszen belső szervezetében, személyi állományában, megújuló kiállításaival folyamatosan alakul, alkalmazkodik a „külvilághoz", ami az irántunk megnyilvánuló állandó érdeklődésben a látogató és kutatói érdeklődés folyamatos emelkedésével számszerűen is mérhető. Az évente 300.000 főt meghaladó látogatószámmal év mint év, a leglátogatottabb múzeumok között szerepelünk, a több száz kutató és könyvtárlátogató pedig a kutatási igény jelentőségét mutatja//, melléklet) Ahhoz azonban, hogy a Közlekedési Múzeum milyen kihívásokkal találkozott az elmúlt 15-20 évben, érdemes kissé alaposabban foglalkozni azokkal a körülményekkel, tendenciákkal, amelyekkel a „múzeumügy" mint olyan a jelzett időtávban szembesült. Változások a múzeumok világában itthon és külföldön Általános megállapítás: sok minden változott az utóbbi évek alatt! Ha itt abbahagynánk az okfejtést akkor sem hibáznánk, de az ügy ennél sokkal többet érdemel. Elegendő itt arra utalni, hogy számtalan új múzeum nyílt világszerte közöttük nagyon sok műszaki múzeum, de leginkább Science-center, ugyanakkor sok meg is szűnt. Magyarország e vonatkozásban is kivétel, hiszen még mindig nincs Országos Műszaki Múzeum igaz néhány szakgyűjtemény létesült -, de megszűnés is kevés volt, még ha a fennmaradás az egész múzeumi hálózat számára egyre nehezebb. 7
