A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)

IV. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 265 - Rövid tartalmi összefoglaló a Közlekedési Múzeum XIV. Évkönyvéhez (magyar, angol, német nyelven) 294

lása a térkép. Az archívum térképtárában a közlekedési térképek mellett megtalálhatók az általános földrajzi térképek is. Mára a múzeum gyűjteményében mintegy 5000-5200 db. térkép, atlasz található meg. A leltárba vett térképekből és atlaszokból a múzeum munkatársai elkülönítették azokat a különlegességeket, amelyek 1900 előtt készültek. Az így kialakított minigyűjtemény tárolására, kezelésére, restaurálására megkülönböztetett gondot fordítanak. A katalógusban felsorolt térképek kisebb részben kéziratosak, nagyobb számban nyomtatottak, illetve sokszorosítottak. A legkorábbi térkép 1550-ből való, a legkésőbbi 1888-ban készült. A szerző a katalógust kronologikus sorrendben állította össze. Közli a térkép leltári számát, (eredeti) címét, a készítő (k) nevét, a készítés helyét és idejét, továbbá a térképlap méretét cm-ben. Dr. Eperjesi László - Dr. Krámli Mihály: Kossuth Lajos és Franz Kreutcr bajor vasútépítő mérnök levelezése a Vukovár.-fiumei vasút tárgyában. Fiume szabad kikötővárost, a Habsburgok családi birtokát Mária Terézia 1779-ben a magyar koronához tartozó külön testként közjogilag Magyarországhoz csatolta. A gazdaságpolitikai döntés a magyar gabona exportját, tengeri külkereskedelmét kívánta elősegíteni. Fiume és kikötőjén keresztül a magyar külkereskedelem felvirágzása előtt két nagy akadály volt az 1848as forradalmat megelőző évtizedekben. Fiuménck nem volt nagy hajók fogadására alkalmas védett kikötője és a magyar gabonatermő területek és a tengerpart között ott állt szinte áthághatatlan akadályként a Karszt hegység. Az 1820-as évektől kezdve számtalan javaslat, terv született meg a közlekedés javítására. A vasútépítés szükségességét az 1836. évi törvénycikkben fogalmazták meg. Kossuth elképzelései a Vukovár-fiumci vasútról 1842- 1843 ősze között alakultak ki. A szerzők tanulmányukban nyomon követik Kossuthnak a magyar országgyűlésben, illetve a közéletben kifejtett erőfeszítéseit, tevékenységét amelyet a fiumei vasútvonal kiépítése érdekében végzett. Kutatásaik alapján közreadják Franz Kreuter bajor vasútépítő mérnökhöz írt 15 levelének és a Kreutertol kapott 10 válaszlevél fordítását, amelyek évkönyvünkben jelennek meg először magyar nyelven. Dr. Molnár Erzsébet: A kétkerekű, emberi vagy állati erővel vont jármüvek használata Magyarországon. A szerző tanulmánya bevezető részében leszögezi, hogy a kétkerekűt jármüvek fejlődésével, funkciójával, elterjedésével a néprajzi szakirodalom foglalkozik, közlekcdéstörténeti szempontból nincs irodalmi forrásanyaga. A kétkerekű kocsikat alapvetően személy és teherszállító járműként használták. Megnevezésükre a magyar nyelvben több szó is meghonosodott. Az egyes típusok megnevezése és alkalmazási területe az ország különböző tájegységei szerint változott. Tanulmánya további részében részletesen bemutatja a taligát és a kordét. Külön fejezet foglalkozik a talyigásokkal, a társadalomban elfoglalt helyzetükkel és a fogatolással. A kétkerekű kocsik vontatására lovat, öszvért, szamarat, ritkán bivalyt is alkalmaztak. A gyártás című fejezetben a kétkerekű járművek előállítását ismerteti a szerző. Dr. Molnár Erzsébet: A magyar közlekedés nagyjai érmeken és plaketteken. A Közlekedési Múzeum Éremtárában jelentős gyűjtemény található azokról a személyekről akik történelmünk során kiemelkedő eredményeket érték el a közlekedés fejlesztése területén. Az érem-művészet kihívást jelent a művész számára, hiszen kis felületen kell megjeleníteni az illető személy portréját, életművét úgy, hogy az informatív legyen és esetenként még szöveges kiegészítés is elférjen. A szerző tanulmánya bevezető részében az éremmel szembeni művészeti, kivitelezési elvárásokat és a legismertebb művészek neveit is megemlíti. A tanulmány további részében a közlekedés nagyjairól késztett érmeket kronologikus sorrendben állította össze, megemlítve az illető személynek a közlekedés fejlesztése érdekében végzett tevékenységét és az érmet elkészítő művész nevét. Merczi Miklós: A budapesti földalatti vasút az építési napló tükrében. 1896-ban, honfoglalásunk 1000. éves születésnapjára készült az ország. A millenniumi ünnepségek keretében a Városligetben nagy kiállítást rendeztek. A jubileum tiszteletére és a Városliget könnyű megközelítése érdekében az ország, illetve a főváros vezetése elhatározta, hogy az Andrássy út alatt, kontinensünkön elsőként megépítik a földalatti 296