A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 123 - Bezzeg Mária: A gyűjtés létmódja néhány elméleti kérdésről 216

Bezzeg Mária A gyűjtés létmódja

1 néhány elméleti kérdéséről Napjainkban, miután a fejlődés napirendre tűzte az egységben való fellépést - mint a múzeumok helye az adott társadalmakban, a jelenlegi emberiség életében - rendkívüli módon szükség van a múzeumi létmód mibenlétét feltáró elemzésekre, hogy az önállósult részkomplexumok (gyűjtés, megőrzés, feldolgozás, bemutatás) az egészben (múzeum) megkapják a nekik megfelelő helyet. Ezáltal lehetővé válik, hogy a múzeumok a nekik specifikusan megfelelő helyet foglalják el a társadalmak életében. Mára a múzeumi létmód legkülönbözőbb területeinek fejlettsége eljutott addig a szintig, hogy elgondolhatóvá vált a részkomplexumoknak az egésszel való viszonya. A muzeológia egyesek által megkérdőjelezett tudományág. Igen jellemző az analógiás gondolkodással való, illetve az ismeretelméleti megközelítés. Komoly, még előttünk álló feladat a muzeológia saját, önálló kategóriáinak kidolgozása, hiszen, ha csak oly módon tudjuk leírni e létmódot, hogy e leírás egyéb területekre is igaznak bizonyul, nem tudtuk megragadni a valóságnak ezt a - minden egyéb komplexumtól különböző területét. Számomra Lukács Györgynek A különösség mint esztétikai kategória; Az esztétikum sajátossága; A társadalmi lét ontológiájáról című műve, valamint az igen fejlett magyar muzeológia eredményei tették lehetővé, hogy specifikusan közelítsek a muzeológia problémáihoz. Az itt következő írás egy nagyobb tanulmány - A muzeológia elméleti kérdéseiről c. mű (2002) egyik fejezete. Bár manapság gyakoriak az olyan nézetek, amelyek a gyűjtést nem tartják a múzeumok alapfeladatának,

2 vannak, akik terhes „gyüjteménypogygyász"-ról beszélnek,

3 mindezek ellenére a gyűjtés évszázadokon keresztül az emberiség valósághoz való specifikus viszonya volt és marad.

4 Van, aki a gyűjtést ösztönös tevékenységnek tartja. Edward P. Alexander hja: „A gyűjtés ösztönös a legtöbb ember, valamint a különböző vadállat, madár, rovar számára. A kutyák elássák a csontokat, a hangyák gabonaszemeket gyűjtenek, a méhek mézet, néhány madár pedig fényes tárgyakat gyűjt a fészkébe."

5 Alexanderhez hasonlóan Cannon-Brookes is együtt említi a gyűjtést az állatok bizonyos tevékenységével: „A gyűjtés nagyon alapvető tevékenység, amennyiben az élelemgyűjtés az összes állatra jellemző. De - nem számítva néhány madárfajt - a tárgyak rendszeres gyűjtése, amely szellemi funkció - szemben a testivel - csak bizonyos emberi kultúrákra és társadalmakra korlátozódik."

6 Mind Alexander, mind Cannon-Brookes összemossa a természeti és a társadalmi létet, ezáltal nem ismerik fel az emberek által végzett gyűjtés sajátosságát. Eilean Hooper-Greenhill sem veszi észre a természeti és társadalmi lét összemosását, de megjegyzi: „Egy bizonyos alapszinttől eltekintve, ritkán veszik észre, hogy a múzeumok gyűjtési és rendszerezési gyakorlata történetileg és földrajzilag determinált."

7 Lukács György írja: „Ha a gondolkodás a természetre olyan kategoriális vonatkozásokat vetít ki, amelyek csak a társadalmi lét területén alakulhatnak ki egyáltalán mint a lét meghatározásai, akkor ontológiai értelemben meghamisítja a létet, mítoszt teremt (amelynek szellemi „hazája" ugyancsak kizárólag a társadalmi lét lehet)..."

8 Az Alexanderhez és Cannon- Brookes-hoz hasonló megállapítások hátterében az ismeretelméleti megközelítést találjuk, amelyre jellemző a fogalmakról való gondolkodás, a valóságról való gondolkodás helyett.

9 És valóban, ha a gyűjtés fogalmáról kezdünk el gondolkodni, valamilyen módon idesorolhatjuk a különféle állatok által végzett gyűjtést is, csak éppen a vizsgált területről, az emberiség életében történetileg kialakult specifikus viszonyról, mely szerint az emberek gyűjtik, megőrzik, feldolgozzák és bemutatják az emberiség életének dokumentumait (ma a valóság muzeológiai megközelítésének nevezzük ezt), nem tudunk meg semmi lényegeset. 216