A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 123 - Krámli Mihály: Adalékok az osztrák-magyar dunai kereskedelmi hajózás történetéhez Különös tekintettel a román hadbalépés következményeire (1917) 172

Dr. Krámli Mihály Adalékok az osztrák-magyar dunai hajózás történetéhez, különös tekintettel a román hadbalépés következményeire 1917* Jelen tanulmány célja az osztrák-magyar Központi Szállításvezetőség (KSZV) hajózási csoportja (Zentraltransportleitung Schiffahrtsgruppe, ZTL) által vezetett dunai kereskedelmi hajópark 1917-es működésének vázlatos áttekintése. E tanulmány a Közlekedési Múzeum XIII. Evkönyvében megjelent tanulmányom

1 szerves folytatásának tekinthető, ezért e helyen a szervezésre és az 1914-1916 közötti működésre vonatkozóan az ott már leírtakat nem kívánom megismételni. A román hadba lépés következményei Az 1916. nyári antant támadások során kedvező helyzet alakult ki az antant számára Románia bevonására. Románia hadba lépésétől különösen a magyar vezető körök egyre jobban tartottak. 1916 júliusában a német, osztrák-magyar és bolgár katonai vezetés közt megállapodás jött létre a román hadsereg támadása esetén alkalmazandó összehangolt katonai lépésekről. A megállapodás lényege: román támadás esetén offenzív fellépés. Mivel a nyugati és a keleti frontról erők ekkor nem voltak felszabadíthatók, a német hadvezetés a szaloniki frontról csoportosított át katonai egységeket Bulgária északi határára. Ennek az ekkor még A tanulmány a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült 1 Dr. Krámli Mihály: Adalékok az osztrák-magyar dunai kereskedelmi hajózás történetéhez 1914-1916. In: A Közlekedési Múzeum Évkönyve XIII. (főszerk. Dr. Katona András) Budapest, 2003. 201-211. o. (a továbbiakban Krámli) viszonylag gyenge haderő-csoportosításnak August von Mackensen német tábornok lett a parancsnoka. 1916. júniusban és júliusban a román kormány már intenzív titkos tárgyalásokat folytatott az antanttal. 1916. augusztus 17-én Bukarestben létrejött a titkos egyezmény, amelyben a román kormány elkötelezte magát, hogy a Monarchia ellen augusztus végéig hadba lép. A négy antanthatalom cserében elismerte Románia jogát Erdélyre, valamint Bukovina és a Bánság egy részére. Románia augusztus 27.-én hadat üzent a Monarchiának, és a román csapatok még aznap éjjel átlépték a határt. Másnap Németország, Bulgária és Törökország is deklarálta a háborút Románia ellen. A román haderő három hadserege az osztrákmagyar határ egész vonalán benyomult Erdélybe, egy hadsereg pedig a bolgár határon védekezett. A Monarchia, amely már az olasz és az orosz frontok egyidejű támadását sem bírta saját erejével kivédeni, és ott is német segítségre szorult, már nem tudott úrrá lenni az eseményeken. A német vezetés kikényszerítette a Monarchiától az egységes fővezérlet elfogadását, amit addig hiába kívánt. A négyes szövetség hadműveletei a Balkánon most már az egységes vezetés jegyében német irányítással folytatódtak. A Mackensen parancsnoksága alatt álló német, bolgár és török erőket tömörítő - Dunahadsereget, amely Bulgária északi részén csoportosult, megerősítették, és a Bukarest elleni támadásra sorakoztatták fel. A Dobrudzsába benyomult bolgár hadsereget szintén Mackensen parancsnoksága alá helyezték. Erdélyben az 1. osztrák-magyar hadsereg Arthur von Arz tábornok parancsnoksága alatt és a 9. német hadsereg Erich von Falkenhayn tábornok parancsnoksága készült a támadásra. 172