A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)
III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 123 - Dr. Eperjesi László: Magyar-román vasútforgalmi kapcsolatok a dualizmus korában (1867-1891) I. rész 156
körülmények engedik, a szerint fogja megválasztani a legalkalmasabb és legczélszerűbb eszközöket. Törekvéseiben irányadó marad az, hogy hazánk minél rövidebb idő alatt minél több vasúttal bírjon, mely feltétel foganatosítására változatlanul irányadó marad azon vezérelv, hogy erőnk és tehetségünk számbavétele mellett egyúttal takarékosan járjunk el, mert sem pénzügyi állapotaink a nagyobb terheket, sem nyersterményeink a magas szállítási terheket meg nem bírják. Ha tehát rendszert kellene már előre kijelölni, az más nem lehetne, mint „az olcsó vasutak rendszere", mely a megállapítandó tervezet valósítását, czélszerűség tekintetéből is leggyorsabban engedi meg, midőn egyúttal a kikerülhetlen terhek s a rendelkezésre álló eszközök közt az egyensúlyt leginkább megtartja. A kormány ezen eljárást követve megfelel a ház V. üléséhen f é. márczius hó 18-án hozott határozatának, találkozik a közvéleménynyel, mely a főbb irányokra nézve már rég megállapodott és hathatós segélyt nyer azon sokrendbeli tervezetekben, melyek a szakértelem által helyeselve, a teendők szabatosításához bő és becses anyagot szolgáltatnak. Azon törvényhozásunk által korábban is figyelembe vett fővonalak közül, melyeknek rendeltetése, főleg a nemzetközi forgalom közvetítésére szolgálni, s melyek egyike más létesítve, az ország szivét Bécscsel s az összes nyugattal kapcsolja, legfontosabbakul tűnnek ki azok, melyek az előbbivel egyetemben az ország központjából, Budapestről négy főirányban kisugározva, s az országot mintegy négy szelvényre hasítva, a háló alapszabályait képezik. E fővonalak a következők: a fiumei, az erdélyi s a gácsországi. Rendszerünkben az első helyet I. a buda-fiumei vonal foglalja el, melynek indokolása - szemben a sok éves közvéleménynyel - fölöslegessé válik. A világkereskedés végtelen eszközével, a tengerrel fűzi ez össze belkereskedésünk központját, mely terményeink nagyrészét összehalmozva, ezúton birja versenyképesen kiállítani s elárusítani dél és nyugat nagy piaczán. E vonal az ország fővárosát összekapcsolja a társország fővárosával és úgy az alföldi, mint a szlavóniai vasút kiegészítését képezi. E vonal egész hossza 74 2/ 4 mértföld, melyből a buda-kanizsa-murakereszturi darab 31 4 mértföld és a zágráb-károlyvárosi darab, 7 mértföld hosszban már a forgalomnak át van adva. Mire továbbá ezen út Murakeresztúrtól Zákányig 2 mértföldön a kanizsa-pécsi vonalon halad, az egész vonalon 40 '' 2 mértföldet kell készútként felvennünk, minélfogva még a zákány-zágrábi 13 4 mf s a károlyváros-jiumei 21 mf szakaszok összesen 34 4 mf. maradna kiépítendő. A vonalozási tanulmányok odáig haladtak, hogy az építést közvetlen megelőző részletes felmérési dolgozatok vannak csak hátra. A belföld kapcsolása a partvidékkel kiegészítést nyer a károlyváros-fiumei vonalból kiágazandó 5 1 ' 4 mértföld zenggi pálya és Spalato mint végpont kapcsolása által. A zenggi szárnyvonal tanulmányozása azon stádiumban áll, mint a fentebbi fővonalé, a spalatói vonali illetőleg azonban eddigelé csak általános felvételek eszközöltettek. II. Az erdélyi vasút Pestről a Nagyváradig kész vonalon kiindulva Kolozsváron át Brassót csatolja észak-nyugattal, s innét a Bodzái-szoroson át Galaczig nyerné kiegészítését. E fővonal épp oly fontos s épp oly kevéssé kíván indokolást, mint az előbbi, sőt mint Erdély törzsvonala, azon rendeltetésénél fogva, hogy a kiágazások alapját képezze, mellőzhetetlen érdekkel bir. Erdély elszigeteltsége a közös hazától és nyugattól továbbra nem tűrhető, szoros csatlakozása közszükséglet, s ez nemcsak erkölcsi, de fizikai kapcsot is követel, mely utóbbinak egyetlen gyakorlati közvetítője a vasút. Az arad-károlyvárosi vonal egyedül ez igényeknek meg nem felel. Erdély terménygazdasága, számtalan patakjai és folyói, ezen természetes és olcsó erők egyes részeinek népesedése - mely körülmények egyike gyár-, másika kézműiparra utalják - a jövő gyarapodás csiráját hordják magukban, de virágzásnak csak úgy indulhatnak, ha kielégítő közlekedésben részesülnek. E vonal folytatva Galaczig, mely tengeri kikötőnek tekinthető, a Fekete-tenger s így a tulajdonképpeni keletnek, hazánkon keresztül lesz nyugat felé gyors közlekedési médiuma, s egyúttal az egész magyar rendszer foganatosításával Pontust fogja csatolni egyrészről Adriával, másrészről az 164
