A Közlekedési Múzeum Évkönyve 14. 2003-2004 (2005)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 123 - Bálint Sándor: A Magyar Teherautófuvarozók Országos Központi Szövetkezete (MATEOSZ) története II. 142

riasztottak Kelet-Magyarországra teherautókat és fordítva. A szomszédos körzetek járműveit akkor vették igénybe, ha az adott régióban nem közlekedett elegendő számú és méretű teherautó. Az 1937. évi őszi hadgyakorlatra több körzet gépkocsiállományából kellett válogatni, de ezt is zökkenő nélkül végrehajtották. A gyakorlatra nemcsak a gépkocsit, hanem sofőrjét is bevonultatta a honvédség. Az érintettek katonai ellátásban részesültek, sátorban aludtak, csajkából étkeztek, a szolgálat 6-14 napig tartott. A MATEOSZ tagok pénzt is kaptak ezredüktől, az üzemanyagköltséget a katonaság magára vállalta. A „bevonultak" a visszaemlékezések szerint napi 0-50 kilométert közlekedtek. 4. ábra A szövetkezet működő gépkocsijainak száma 1937-ben is emelkedett, főleg korszerűsödött 151 Akkoriban még nem jártak rosszul, mert szolgálatukért a MATEOSZ Igazgatósága kártérítette őket. A szövetkezet műszaki osztálya igyekezett jó állapotú gépkocsikat szolgálatba küldeni, emiatt 1935-37ben műszaki meghibásodás nem fordult elő a MATEOSZ gépjárműparkjában. A bevonultak megbízható, fegyelmezett munkáját, a békeévekben, írásban köszönte meg a Honvédelmi Minisztérium. A MATEOSZ életében, működésében az 1937. év volt a legteljesebb, a legkerekebb (4., 5., 6., 7., 8. ábrák)