A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)
III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 149 - Krizsán Sándor: Rákospalota és Újpest lóvasút közlekedésének története 262
szerese lett. 60 Az Újpesti Ellenőr 1888-ban arról cikkezett, hogy Károlyi Sándor gróf az év telén a forgalmat végleg beszűnteti. „A Rákos-palotai lóvasút jövedelme sokkal nagyobb volna - áll az írásban -, ha a kocsik tisztességesebbek, kényelmesebbek volnának: ha megtiltanák a kocsik belsejét podgyásszal teletömni, s a kocsik tetején csinálnának a batyuknak helyet és végre, ha a közlekedés gyakoribb és pontosabb volna. Száz meg száz ember csak azért megy naponként gyalog az újpesti indóházhoz, mert restéi egy félórát várakozni a köpőládára, a melyben csirke, lúd, kacsa miatt meglehet, hogy helyet se kapna. " ' Azonban mégsem került sor a vonal forgalmának felszámolására, ugyanis a gróf új ötlettel állt elő. Ajánlatot tett Újpest vezetőségének a Vasút utca feltöltésére és fásítására, mind a saját költségén. 62 Tenné ezt azért is, mert így az utca északi oldalán lévő földjeit parcellázva házhelyekként értékesíthetné. A lóvonat pedig biztosítaná - továbbra is - a kapcsolat fenntartását a pesti vonallal, vagy a vasúttal. Az újpest-rákospalotai lóvasút eladása. A Budapestvidéki Közúti Vasút Rt. 1890-re egy évtized alatt több, mint kétszeresére növekedett Újpest lakosságának száma: 11 668-ról 23 52l-re. A szomszédos Rákospalota is gyarapodott, 6264-en laktak itt, míg tíz éve csak 4105 lelket számláltak össze. A Pest-újpesti lóvonat, és a helyi forgalmat ellátó közúti vasutak már korszerűtlenek voltak, ezért a megnövekedett utazási igényeket maradéktalanul nem tudták kielégíteni. Gróf Károlyi Sándor gróf tudta, hogy vasútját a jelenlegi állapotban tovább működtetni nem lehet, ám a forgalmat már csak a községek lakóinak érdekében is fenn kellett tartani. Ezért úgy döntött, hogy mindenestől eladja; ismételten részvénytársaRpalotai lópálya költségvetése 1888 ik év január 1-től július 31-ig. MOL Károlyi levéltár P 389. 3. cs. 61 Újpesti Ellenőr, 1888. szept. 16. 62 Újpesti Ellenőr, 1889. márc. 31. ság alapítására szánta rá magát. Kérelmezte az engedélyidő 25 évvel történő meghosszabbítását és az alaptőke megemelését. 64 A miniszter mindehhez hozzájárult, de a fejlesztésekre fordítandó összeg megállapítását felülvizsgálat tárgyává tette. A helyszíni szemlére és a számadásokba való betekintésre 1893. december 28-án került sor. Felmérték a teljes vonalat és a palotai telepet, valamint kimutatás készült az eddigi befektetések anyagi szükségleteiről. 65 A lóvonatot 1894 február elején Országit Sándor városrendezési szakember, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának osztályvezetője és Jelűnek Henrik, a BKVT vezérigazgatója vásárolta meg. Ők jelezték szándékukat egy új vállalat létrehozására 66 , így az engedélyokmány függelékét már a nevükre állították ki 67 . Április 18-án 204 000 forint alaptőkével megalakították a Budapestvidéki Közúti Vasút Részvénytársaságot (BVKV). 68 Megválasztották az igazgatóságot és a felügyelő bizottságot. Elhatározták, hogy az üzem kezelését, a forgalmi eszközök és a személyzet kiállítását a BKVT-re bízzák és felvetették a két társaság vonalán való átszállás nélküli közlekedés lehetőségét, ami mind a forgalom, mind a bevétel emelkedését eredményezhetné. Mivel a BKVT már megtette a szükséges lépéseket arra, hogy fővárosi hálózatát villamos üzeműre alakítsa át, elhatározták az Újpestrákospalotai vonal villamosítását is. 69 A BVKV igazgatósági ülésén Jellinek Henrik előadta, hogy a vasút átvételekor 24 db lovat vásároltak Károlyi Sándor gróftól, ám ezek koruknál 1891-ben a kereskedelemügyi minisztertől Egyessy Géza, mint a Budapest - Angyalföld - Újpest útvonalon létesítendő gőzüzemű vasút engedélyes konzorciumának tagja kért másolatot az újpest-rákospalotai lóvasút engedélyokmányáról. Kérését azzal indokolta, hogy ő a vasutat Károlyi Sándortól közjegyző jelenlétében a konzorcium részére megvásárolta, és erről szerződés is készült. Érdekes azonban, hogy erre más fonás egyáltalán nem utal, sőt az indoklásban felhozott szerződés létre nem jöttéről tanúskodik az a tény, hogy Károlyi gróf 1893 végén kívánja eladni vasútját. MOL Ker. Min. K 229-1894-8-1181. asz. 21 105,26412/1891. 64 Uo., 87 334/1893. 65 Uo., 1181/1894. 66 Uo., 10 813/1894. 67 Uo. és Károlyi levéltár P 389. 3. cs. 68 MOL Ker. Min. K 229-1894-8-1181. asz. 27 284/1894. 69 MOL K 229-1894-8-1181. asz. 31 329/1894. 270
