A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)
III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 149 - Krizsán Sándor: Rákospalota és Újpest lóvasút közlekedésének története 262
2. ábra A Károlyi-féle lóvonat 15 psz.-ú kocsija selejtezés után, már földre helyezve Fotó: Erdélyi Mór, Kiscelli Múzeum A lóvasút és utasainak hétköznapjairól a korabeli újsághírek tudósítottak. 53 Ez alapján ismerjük a vonal 1876 végén érvényben volt menetrendjét: Palotáról az első kocsi reggel 4 órakor, az utolsó este 7 óra 30 perckor, míg az újpesti végállomásról az első reggel 4 óra 30-kor, az utolsó pedig este 7 órakor indult. 54 A lapok általában negatív hangvételű véleményt fejeztek ki, kiemelve az üzem hátrányait; a kocsikat egyszerűen csak „köpőládának" nevezték. „A rákos palotai lóvasút köpőládái ellen nagyon sok a panasz. - írta az Újpesti Ellenőr - Mindenekelőtt a menetei nemhogy gyérek, hanem oly ügyetlenül vannak berendezve, hogy a rákos-palotai indóháznál soha sincs ott a kocsi, a midőn a vonat megérkezik, s a közönség mindannyiszor gyalog kénytelen a rengeteg pocsolya és sárban Újpestre avagy R.Palotára vánszorogni. Nagy baj az is, hogy a kocsik, a mióta gyérebben közlekednek a hajók, csak ritkán várják be a hajót, de a legnagyobb baj az, hogy tisztességes ruhával és ép egészséggel nem igen lehet bele ülni abba a köpőládába, a melynél még Noe apánk bárkája se lehetett primitívebb, s a melynek bensejét legtöbb esetben úgy eltorlaszolják az óriás kosarak, batyuk, zsákok, libák, kacsák, csirkék, szerszámok, kályhacsövek, stb., hogy emHivatalos forgalmi adatok, leírások eddig nem kerültek elő. Újpesti Értesítő, 1876. nov. 28. ber legyen, a ki be avagy ki tud belőle mászni. Ily körülmények között nem csoda, ha a közönség nem igen veszi igénybe, s az uradalom jövedelme nem fokozódik, pedig egy kis jó akarattal mind a kettőn segíthetne az üzletvezetőség." Többször változott a menetrend. A követési idő ez időben általában már csak fél óra volt, s a végállomásokról sem mindig indultak pontosan. Ez kiderül a következőkből: „... nagyon kellemetlen arra nézve, akinek reggel a nyolcz órai kocsival kell Újpestről elindulni vagy a rákospalotai vasúton a vonattal akar a fővárosba jutni, ha tíz percznél is tovább vesztegel a rákospalotai lóvasúti a váltókon és még kellemetlenebb arra nézve, aki este tíz perczczel nyolcz óra előtt érkezik Újpestre s a nyolcz. órai kocsival akar Palota felé vagy éppen Palotára indulni s a kocsi, természetesen az utolsó, már háromnegyed nyolczkor kirobogott az. Újpesti állomásból. " 56 A kocsisok gyors hajtása sem maradt kritika nélkül, mert: „ha egyszer kiindultak az állomás helyeikről, eszeveszettül hajtanak még a keresztező utczák pontjain is. " 51 Ám a másik véglet, a túl lassú utazási idő is jellemző lehetett a kitérőkben történő hosszadalmas veszteglések miatt. Erre utal a következő párbeszéd: „- Hová, komám? - Palotára; szálljon fel. - Nem lehet komám, mert sietek." 5S A gondokat tetézte, hogy mind a pálya, mind a járművek egyre jobban elhasználódtak, felújításukra nagy szükség lett volna, de csak kisebb munkálatokra futotta. így például 1885 nyarán a Fő (Árpád) úti, 1886 őszén pedig az István utcai lóvasúti pályát töltötték fel 59 . A fejlesztések súlyos gátjává vált, hogy az üzem anyagi kiadása - az 1879, 1885 és 1886. évi kivételével - meghaladta a bevételt. Csak 1887. augusztus 1. és december 31. között 10 498 forint 65 krajcár folyt be, míg a kiadás 24 616 frt 83 kr volt, a deficit a bevétel közel másfél53 Újpesti Ellenőr, 1887. okt. 23. 56 Újpest és Vidéke, 1887. jan. 23. 57 Újpesti Ellenőr, 1887. okt. 23. 58 Újpest és Vidéke, 1885. dec. 13. 59 BFL V. 672. Újpest nagyközség képviselőtestületi üléseinek jegyzökönyve 3. k. 1876-1886. 1885. aug. 17-i ülés; Újpest és Vidéke, 1886. okt. 31. 269
