A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)

II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 29 - Soltész József: A Magyar Középponti vasút első gőzmozdonyai 49

15. ábra A Schubert-féle I. tábla a Magyar Középponti Vasút első Cockerill mozdonyainak gőzhenger metszetével és vezérmű részlet rajzaival Fotó: KM. Archívum bői készült tölcsér csatlakozik. A tölcséren belül a hengeres kémény tetejére egy ívelt lapátos álló turbinát ültettek, amelynek felső részét egy lefelé kúpos kerek lemezzel lezárták. A hengeres kéményt kitöltő gőzsugár magával ragadva a füstöt és a pernyét, először nekiveri a felső kúpos lemeznek, majd a turbina lapátok, forgást adva a gőzsugárnak másodszor is nekiverik a tölcsér oldalának a pernyét, amely végül a tölcsér aljába hull. Az esetleg még kioltatlan pernyét egy finom drótháló fogja meg a turbina felett. A szikrafogó felső része egy fordított tölcsér, amit le lehetett venni, hogy a kicseréljék vagy kitisztítsák. A turbina felgyorsította a gőzsugár-füstgáz keverékét és ezáltal maradt viszonylag alacsony a kiömlési ellennyomás, azaz a szikrafogó alig csökkentette a mozdony teljesítményét, ugyanakkor a többszörös nekiverődés révén viszonylag hatásosan oltotta a pernyét. A hosszmetszeten és az I, II, III. táblán találjuk a mozdony gépezetének részletrajzait (15. és 16. ábra). A gőzhenger ferde elhelyezését a hosszmetszeten láthatjuk, a hajlás 1:6 a vízszinteshez képest. A Norris, Haswell, Günther 2A tengelyelrendezésű mozdonyokon is ezt a hajlást alkalmazták a gőzhenger elhelyezésénél. A gőzhenger, dugattyú, keresztfej, hajtórúd részletrajzait az I. és a II. táblákon találjuk. A gőzhenger átmérője 380 mm, a lökethossz 560 mm-re adódik, ez megfelel a magyar Cockerill mozdonyok méretének. A keresztfej négy vezetékes, úgynevezett amerikai rendszer. A hajtórúd lapos, a két végén zárt, két részből álló fejjel. A II. számú táblán ábrázolták a dugattyús tápszivattyú részletrajzait. A tápszivattyút a keresztfej mozgatja, a tápfej alatti elzáró csappal lehetett a nyomócsőből a tápvizet a golyós tápfejen keresztül a kazánba juttatni. Ez azt jelentette, hogy csak mozgás közben lehetett vizet juttatni a kazánba, Állomásokon a mozdonyokat lekapcsolták a vonatról és az úgynevezett vízvágányokon mozgatták fel-alá, hogy működjön a tápszivattyú. Az 1850-es években Worthington rendszerű gőzzel működtetett tápszivattyút is felszereltek, amelyek a mozdony álló helyzetében is működtek. Végső megoldásként az 1860-as években megjelentek az álló és mozgóhelyzetben egyaránt működő gőzsugár-szivattyúk. A gépezet és a tápszivattyú részletei megegyeznek a Cockerill mozdonyok fotográfiáin látható részletekkel. A Schubert táblák részletesen ábrázolják a mozdony vezérművét a hosszmetszeten és az I., II., III. táblákon. 69