A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 149 - Barkóczi Jolán: Közlekedési Évkönyvek (kiadványtípus és közlekedéstörténeti forrás) 340

mutatókat is, az évkönyv pedig a tengerész számára szükséges cím- és névtárat is. Magyar hajós naptár. Az alcíme szerint folyamhajózási évkönyvnek 1900 és 1944 között 32 kötete jelent meg. Ez volt a leghosszabb ideig megjelenő közlekedési évkönyv. (Nem jelent meg 1903-ban, 1904-ben, valamint 1915 és 1925 között.) Hosszú megjelenése alatt évfolyamszámozása háromszor kezdődött újból: 1. évfolyam megjelölésű volt az 1900. 1914. és az 1926. év. E naptár kiadója a hajózási tisztviselők egyesülete volt: az I. világháború előtt a Magyar Gőzhajózási Tisztviselők Egyesülete, a két világháború között a MFTR Hajóstisztek Társasköre. Alapításakor példa lehetett a Duna Gőzhajózási Társaság egyesületei által kiadott németnyelvű almanachok (Jahrbuch des DDSG Unterstiitzung-Fonds, Almanach für DDSG), bár azok csak naptárt és címtárat tartalmaztak. A magyar évkönyvek tartalma mindig gazdagabb volt: hajójegyzéket, rendelettárat és szakcikkeket is hozott. A Magyar hajós naptár tartalmi kerete állandó volt: naptár, címtár, rendeletgyűjtemény, szakcikkek, folyamhajózási kilométermutató, de e kereten belül sok volt a változás. Címtár, az illetékes minisztériumok és a folyammérnöki hivatalok tisztségviselőinek névsorán kívül a folyamhajózási és balatoni vállalatok alkalmazottait is tartalmazta (igazgatás, ügynökök, hajóskapitányok, gépészek, kormányosok, kalauzok). E címtár teljességre törekedett, de nem mindig volt lehetőség a kisebb hajózási vállalatok névsorának közlésére. Hozta a betegsegélyző orvosainak névsorát és a hajózási egyesületek vezetőségének nevét. Az 1908-as naptárban olvasható kronologikus rendben az 1867 óta oklevelet szerzett magyar hajóskapitányok névsora. A hajózási naptárak egyik fontos információja a vízi közlekedés járműveinek a tulajdonos hajózási vállalat szerint rendszerezett jegyzéke és műszaki adatai. A tengeri hajók listája, mint már láttuk, a Magyar tengerészeti évkönyvekben három évtizeden át rendszeresen megjelent. A folyamhajózás járműveinek adatai a Magyar hajós naptárban jelentek meg, de rendszertelenül. A Duna és mellékfolyóin üzemben levő hajók jegyzékét az 1901, 1913, 1914, 1926, 1939 és 1941. évi hajós naptár tartalmazta, a Balatoni Hajózási Rt. motoros-, gőzhajóit és uszályállományának adatait az 1935. évi. A háború után elveszett hajók jegyzéke az 1936-os évkönyvben található. Az 1906-os évkönyvben megtalálható a MFTR és a DDSG személyhajójáratainak, az 1909-esben a MFTR menetrendszerű teherjáratainak menetrendje. A Magyar hajós naptár néhány kötetében a hajózás kimagasló személyiségeinek, - leginkább minisztériumi és vállalati vezetők - életrajza is megtalálható. A szakirodalom rovatban hajózási szakírók jelentettek meg cikket a szakma újdonságairól (pl.: 1909-ben a Lusitaniáról, új műszaki berendezésekről, kikötőkről stb.) Rendszeresen ismertették az új szakirodalmat. A magyar hajós naptár cikkei magas színvonalúak. Szépirodalom vagy szórakoztató olvasmány szinte teljesen hiányzott e sorozatból, egyetlen kivétel Kosztolányi Dezső Matróz c. 1928-ban közölt novellája. Az utolsó, 1944. évkönyv csak cikkeket hozott, sem naptárt, sem címtárat nem közölt. A Magyar hajózás zsebnaptára, 1901-ben 1. évfolyam megjelöléssel jelent meg. Ez a naptár a Magyar tengerészeti évkönyvhöz hasonlóan, olvasnivalót nem kínált, viszont mind a tengerészet, mind a belvízi hajózás hatóságainak és vállalatainak címtárát valamint a tengeri hajórajt és a belvízi hajózási vállalatok gőzhajóállományát feltüntette. E naptárnak csak ez az egyetlen évfolyama jelent meg. A magyar hajózás zsebnaptára szerkesztője Gonda Béla (1851-1933) min. osztálytanácsos, vízépítési és hajózási szakíró, a 20. század elején megjelenő legfontosabb hajózási szakfolyóirat, a Magyar Hajózás c. lap szerkesztője, és ma is forrásmunkaként használt hajózástörténeti szakkönyvek írója. Magyar hajósok naptára. A hajósok számára jelent meg olyan naptár, amely mind a nép- vagy tömegnaptárak, mind a szak-naptárak közé besorolható. A naptárkiadásban a 19. és 20. század fordulójára koncentráció következett be. A két legjelentősebb naptárkiadóvá Bucsánszky Alajos és Méhner Vilmos 347