A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 149 - Dr. Krámli Mihály: Adalékok az osztrák-magyar dunai kereskedelmi hajózás történetéhez 1914-1916 201

„A hajóparkkal rendelkeznek: a balkáni haderők FP-a és HT-a (főparancsnokság, hadtápparancsnokság - K. M.) az újvidéki és titeli hídépítés vezetőségei, a petrovaradini erődparancsnokság, a TSZV és a KSZV. Rendszerint egyik hatóság sem ismeri a másik szükségletét és rendelkezését. A hatáskör széjjelosztásának természetes következménye az, hogy például két uszályt két külön gőzös vontatott ugyanazon az. úton. Ehhez járul a rendelkezési joggal felruházott parancsnokságok gyakori változása, úgy hogy a hajók kapitányai már nem tudják, kinek engedelmeskedjenek." A dunai kereskedelmi hajózás központi irányításának megvalósításának feltételei véglegesen 1915 őszén jöttek létre. Ennek egyik legfontosabb eleme a dunai víziút megnyitása volt. Szerbia legyőzésével, és a Duna megnyitásával, illetve aknamentesítésével egy időben a legfelsőbb hadvezetés is felismerte, különösen a kereskedelmi hajózásra váró fontos feladatok fényében, hogy a hadvezetőség által bérelt hajókat egy központi hajózási hatóságnak kell vezetni. A feladat végrehajtásával Kreneis vezérkari ezredest, a KSZV vezetőjét bízták meg 1915. október elején. Kreneis november első felében tárgyalásokba kezdett a két nagy hajózási vállalattal, a DGT-vel és az MFTR-rel. A hajózási társaságok igényei teljes egészében anyagi természetűek voltak, a hadseregnek meg kellett fizetnie hajóparkjuk militarizálását és katonai parancsnokság alá helyezését. A fő kérdés elsősorban a háborús károk megtérítése volt. A Hadügyminisztérium kezdőösszegként 2 millió koronát biztosított a károk rendezésére, ezután a társaságok lényegében beleegyeztek a hajóparkjuk katonai vezetésébe. Ezzel párhuzamosan Kreneis garantálta, hogy az utolsó békeévhez képest háromszor nagyobb osztalékot fizetnek a szállítások után. Mindezen felül a Hadügyminisztérium magára vállalta a hajók üzemanyaggal és élelmiszeiTel való ellátását. A vállalatok cserében vállalták, hogy a központi hivatal által kiadott parancsokat maradéktalanul teljesítik, és a hajóikat katonai rendelkezés alá bocsátják. Ezekkel a feltételekkel 1915. november 15-én szóban kötötték meg a Idézi Döbrentei 1934. 156. o. szerződést a DGT-vel és az MFTR-rel.

15 November végéig a dunai forgalomba 1915 áprilisában bekapcsolódott Délnémet Dunagőzhajózási Társasággal (SD)

16 és a többi kisebb hajózási társasággal ugyanezen feltételek alapján kötöttek szerződést. A szerződések hivatalos írásba foglalása 1916. május 9-én történt meg.

17 A KSZV hajózási csoportjának létrejöttével a dunai hajózás teljesen katonai irányítás alá került. Mindezt elősegítette, hogy Kreneis ezredes összeállított egy szolgálati szabályzatot, melyben felsorolták azokat az eseteket, amikor a szállítmányok késedelme miatt a felelős kapitányokat és személyzetet hadbíróság elé lehetett állítani, habár a személyzet összességében nem állt a katonai büntetőjog hatálya alatt. A hajópark maximális kihasználása végett a korábban behívott fűtők helyére több esetben népfelkelőket állítottak. Az osztrák és magyar kikötőkben hadifoglyok munkába állításával gyorsították meg a rakodást. A KSZV hajózási csoportjának feladatkörét és szervezetét részletesen a mellékletben mutatom be. A hajózási csoport 1916. február 28-áig Szabadkán, majd ezután Bécsben székelt. A hajózási csoport alá a román hadba lépésig négy, azután öt vonalfőnökség (Bécs, Budapest, Orsova, Rusze és Braila) tartozott, ezek irányították az alájuk rendelt hajóállomás- és csoportparancsnokságokat. Közvetlenül a hajózási csoport főnöksége alá voltak beosztva az emelő csoportok, az al-dunai kitűző osztag és a kórházhajók. Bár 1917. február l-ig hivatalosan a német (BL) hajók nem tartoztak a KSZV hajózási csoportjának alárendeltségébe, a valóságban azonban ez már hamarabb megtörtént. 1915 októberének végén megjelentek az első BL hajók az Al-Dunán. Természetesen Németország nem volt képes a Monarchia fölényét veszélyeztetni a Dunán, de Berlin igyekezett mindent elkövetni, hogy megerősítse a pozícióját, így biztosítva a Bulgáriának és TörökLetschev 61-62. o., KM A Mladiáta gyűjtemény Döbrentei 1920. 3. o, Döbrentei 1934. 162. o. 16 KMA Mladiáta-gyüjtemény K. u. K. Kriegsministerium Abt. 5/EB Nr. 4559 1915. (másolat) 17 KMA Mladiáta-gyüjteméy Döbrentei 1920. 31. o., valamint ennek a 42. sz melléklete, a DGT szerződése, 1916. május 9. (másolat) 205