A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 149 - Szabó László: Adatok a tiszai átkelők történetéhez 183

Szabó László Adatok a tiszai átkelők történetéhez Összeállításomban helyrajzi sorrendbe szedve közölöm azokat az adatokat, információkat, melyek a néhány, jellegzetes, rendelkezésre álló forrásban hozzáférhetők a tiszai átkelőkről. A sorban a kiindulást többnyire a hidak adják. Ennek kézenfekvő oka az, hogy a „híd" az átkelők típusai között az a viszonylag késői szerkezet amelynek létrehozása, fenntartása, műszaki, jogi és pénzügyi feltételrendszere a leginkább szabályozott és ellenőrzött. A dokumentumok nagy része ugyan itt sem áll a kutatás rendelkezésére, a tárgy maga mégis sokkal inkább „magáért beszél", mint a többi átkelő típus. Az így felkutatható, illetve több forrásban már rendelkezésre álló, összegyűjthető és publikálható anyag még a legszerényebb tálalásban is több kötetre rúgó mennyiséget tölthetne ki. Az Évkönyv szabta keretben ez természetesen nem helyezhető el. (A terjedelemre vonatkozó állításomat egy - kiragadott példával, az algyői vasúti-közúti híd adatsorával - támasztom alá.) Tanulmányomban kiindulásként elsősorban az „egyéb" átkelő-típusokra (révek, kompok) vonatkozó információkat ismertetem. Itt is főként az alapadatok közlésére szorítkozok. Az egyes korokból származó források többnyire a tökéletesség igényével készültek ugyan, adataik azonban sokszor még önmagukhoz képest sem koherensek. A más adatbázisra támaszkodó, nem kortárs források információi pedig néha össze sem hangolhatok. Az ellentmondások feloldása, a források kritikai vizsgálata kiterjedt levéltári kutatás és helyszíni adatgyűjtés nélkül nem képzelhető el. Jelen összeállításom célja, az elmondottak tükrében tehát, elsősorban a (építéstörténet, közlekedéstörténet, gazdaságtörténet, vízszabályozás stb.) kérdések felvetése, az ellentmondások eltakarása nélkül. Ezért választottam a szerkesztés „topográfiai" rendszerét, mert így lesz a legegyszerűbb, talán, a későbbi, további adatok illesztése. Természetesen maga a szelvényezés (a helyrajzi azonosítás) is messze van az elméleti tökéletességtől. Ez magának a Tiszának a hidrológiai jellegzetességeiből, medrének folyamatos, spontán és mesterséges változásaiból fakad. A Tisza „felső" folyásának két fő ága van, a Fekete és a Fehér Tisza amelyeket kisebb mellékvizek táplálnak. A volt és a ma létező átkelőhelyek jegyzéke, műszaki és történeti adatai, helyszíni bejárás és levéltári adatok hiányában jószerével csak állapotrögzítésnek, egy-egy kor keresztmetszetének tekinthető. A térképi adatok e szakaszon sokszor nehezen azonosíthatók, néha csak feltételesen használhatók. A munkát a szelvényezés hiánya is nehezíti (bár az is igaz, hogy az alsóbb szakaszokon létező folyamkilométer-adatok használata is igen nagy óvatosságot igényel). A vizsgált korabeli térképek (II. katonai felmérés, H.K.F., Görög, - Görög: Magyar Átlása_ stb.) egyes csatlakozó lapjai néha egymástól eltérő információkat hordoznak (van átkelő, nincs átkelő). Az akkor alkalmazott domborzatábrázolás igen sok helyen elfedi az egyéb információkat. Emellett a terepen dolgozók, majd a rajzolók (valószínűleg nyelvi akadályok miatt) a helyneveket hallomás alapján, foneti-kusan, időnként roszszul rögzítették, így sok közülük bizonytalanul azonosítható. Előfordult tévesztés is: Az adatfelvétel és a rajzolás közben egyes települések helyét tévesen rögzítették (pl. Vocsi - Wonczi - falut Fényes Elek 1851-ben „Bocskó-Rahóhoz 1 órányira", azaz kb. 1 mérföldnyire, mintegy 8 km-re teszi, így az nem lehetett néhány évvel azelőtt a Tisza partján...). A II.K.F. szerint mégis van itt egy rév a Fehér Tiszán. Ezen a szakaszon, a későbbi azonosítást, esetleg a név-fejtést segítendő, több befogadott vízfolyás nevét is közölnöm. E vidék 18.-19. századbeli gazdasági jelentőségét többek között a következők támasztják alá: a mindenütt virágzó fakitermelés, fakereskedelem, tutajozás, faszénégetés, a jól hasznosítható és bőséges vízierő (gabona-malmok, hámorok, fű183