A Közlekedési Múzeum Évkönyve 13. 2001-2002 (2003)

II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 29 - Bálint Sándor: A Csonka 1909. típusú személyautó 94

sekből ismeretes, hogy a megmunkált motorrészeket az általa szerkesztett tanállványon szerelte össze, a szelepfészkek bemarása, becsiszolása is ezen történt. Az összeszerelt motort, a mennyezeti transzmisszióról hidegen járatta, a gépészmérnök hallgatók jelenlétében. Miután meggyőződött arról, hogy a szerkezet nem szorul, a motort szétszerelte s az alkatrészeket még a hallgatók jelenlétében tüzetesen átvizsgálta, újra összeszerelte s ezután megindult a motor melegjáratása. Csonka János a hallgatókkal együtt figyelte a motor működését, magyarázta a motorüzem jelenségeit. A tapasztalatok kiértékelésébe is bevonta őket. Míg a hidegjáratást percenként 10-100-as fordulaton végezték, a melegjáratás 300-500 fordulat/perc mellett történt. Nyolcórai üzemidő után ismét szétszerelték a motort, újra ellenőrizték az alkatrészeket, összeszerelték, s fordulatát 650-re növelték. Miközben a motor járt, Csonka János összeszerelte a másik két motort és ugyanazokat a műveleteket hajtották végre rajtuk, mint az elsőn. Mindegyik motort -megszakításokkal- 36 órán át járatták. Miközben a motorok pöfögtek az állványon, Csonka hozzákezdett az autó sebességváltójának összeszereléséhez. E műveletet is a hallgatók jelenlétében végezte el. E fődarabot is járatta, csakúgy, mint a differenciálművet. Kétszer kétórás próba után a szerkezeteket szétszerelte és a fiatalokkal ellenőrizte a fogaskerekek összecsiszolódását, a csapágyakat, a bordástengelyt stb., valamint a differenciálmű tányér és kúpkerekét, rózsakerekeit. Miután meggyőződött a konstrukciók hibamentes működéséről, beszerelte az alvázkeretbe s hozzálátott a rugókötegekkel ellátott futóművek felerősítéséhez. Végül a kerekeket helyezte a tengelyvégekre, s a hallgatóság nagy örömére elkezdődtek a futópróbák. E próbák a gépműhely melletti téren bonyolódtak le, de még az egyetem területén. Csonka a három alvázra egy-egy ládát erősített az ülések helyére és ezekre ült fel két munkatársával, Szemmáry György, valamint Van der Laar Frigyes mérnökökkel együtt. Mindketten Csonka fizetett alkalmazottai voltak. Az első köröket csak nézhették a hallgatók, ám később felülhettek az alvázakra, még később vezethették is a ládás konstrukciókat. Ha Csonka nem tudott jelen lenni a futópróbákon, a két munkatársa irányította a meneteket. A gépészmérnök hallgatók életszerű körülmények között ismerték meg az elméletet a gyakorlatban, az alkatrészek megmunkálásától, a fődarabok összeszerelésén át az autó elindulásáig. Akik elméletben esetleg gyengébbek voltak, így ismerték és értették meg az elméletet, illetve a szerkezetek működését. Csonka János nemcsak nemzetközi hírű tervező és feltaláló volt, hanem mint pedagógus szintén kiválóan működött. 1877-től 1924-ig oktatta a gépészmérnök hallgatókat, akiket az első pillanattól kezdve bevont laboratóriumi munkájába, kísérleteibe, szabadalmai kipróbálásába, az alkotó munkába. Szerelési eljárása abban tért el az iparban alkalmazott technológiáktól, hogy a gyárakban legritkább esetekben éltek a hidegjáratás lehetőségével, legfeljebb egyes prototípusok kimunkálása idején fordult elő a módszer. A motort azonnal fékpadra helyezték. A melegjáratás is kb. 10 órán át tartott. A sorozatban készülteket pedig csak szúrópróbaszerűen vitték fékpadra. A sebességváltót, ha összeszerelője jónak találta a szerkezetet, nyomban beszerelték az alvázba, csakúgy mint a differenciálműveket a hátsóhídba. Az ipari méretekben gyártott egységek járatás utáni szétszerelésére csak akkor került sor, ha azokon valamiféle hibát észleltek. A Csonka-féle módszernek tehát pedagógiai oka és célja is volt. Miután a három alváz elkészült, lovaskocsikon vitték a Glattfelder-féle kocsigyárba, ahol megépítették a karosszériájukat és rászerelték az alvázakra. Mindhárom karosszéria mérete és formája azonos volt. A Közúti Villamos Vasút Rt. Részére készült két kocsit szürkére, a postáét postazöldre fényezték. Mindhárom egyszer ívelt sárgaréz légdudát kapott, ezeket a szélvédő tartó jobb oldali oszlopára erősíttették. A jármüveket az egyetem udvarán vizsgáztatták le, néhány más kocsi társaságában. Az asszisztencia közreműködésével Cimponériu Dénes és Szabó Lajos oki. gépészmérnökök, vizsgabiztosok ellenőrizték a járművek fékjeit, a világítást, de külön-külön megvizsgálták a lámpákat. Meghallgatták a légdudákat, gondosan figyelték a hegytámasz mozgathatóságát. A sofőrökkel együtt beindították a motorokat, figyelték működésüket, a kipufogógázok színét, szagát, majd fékpróbákat tartottak, ezután felültek a járművekre és menet közben vizsgálták működésüket. Felhajtottak Buda meredekebb útjaira, 99