A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 103 - Szabó Attila: Magyar konstrukciójú forgószárnyas repülő szerkezetek 105

kísérlet a helikopter megoldására, az osztrák-magyar hadügyminisztérium megbízta a fő repülőmü­helyeket, hogy ezzel a problémával foglalkozzanak. E gondolat különösen érdekelte von Petróczyt, a bécsújhelyi légelhárító osztály parancsnokát. Az első kísérleteket kis modellekkel az Oestereischische Flugzeugwerke A.G./OEFFAG ­Osztrák Repülőgépgyár R.TJ végezte. Ezek a modellkísérletek semmilyen megfejtést sem ered­ményeztek, de mindenek előtt a fennálló problé­máknál nem, és ugyancsak a következő heli­kopterkisérlelek valóságos méretükben teljesen sikertelenek voltak. Ezért az OEFFAG a munkálatokat leállította. Von Petróczy más cégeket, de elsősorban ügyes szakembereket keresett. Így elkezdődött a heli­kopterfejlesztés 1917-ben a budapesti MAG, valamint dr. Lipták és társai cégeknél. A szerkesztéssel Zuroveczet és Kármánt bízták meg. Korukban mindketten nemcsak rendkívül tudós repülőszakértők voltak, hanem tudományos mód­szerekkel is dolgoztak, és nem számítottak az ihletre, vagy bármilyen „felvilágosításra ". Kármán Zuroveczcel egyetemben a rendszeres modellvizsgálatokkal indult az. aerodinamikai laboratóriumban Fischamendben Bécs mellett. A stabilitás problémáinak megvilágítására egy következő modellt oldottak meg, igen érdekes meghajtással. Egy speciális rotációs motort állí­tottak elő sűrített levegőre, melynek súlya 4 kg volt, és 6 Le-t adott. Az 50 atm. Nyomásra sűrített levegőt a modellbe a földről gumicsövekkel vezették be, és azoknak kétszer olyan nagy volt a súlyuk, mint a saját motorjuké, azaz 8 kg. A helikoptermodellt egyszerű kontrukcióval készí­tették,, amibe behelyeztek egy motort és két közös tengelyű forgószárnyat 1,4 m átmérővel. A forgató momentumot a szárnyakra a motorból sima szíjakkal vitték át. A forgószárnyak 1200 fordulatot tettek meg percenként. A lezuhanás elleni biztosításra a modellt egy 30 m magas ballonhangár tetőzete alatt levő függőkre erősítették. A függőket a legkü­lönbözőbb felerősítési lehetőségekre is kiképezték. A részletes kísérletek, amelyek egészen 1918­márciusáig folytak, rámutattak arra, hogy a modell csak akkor száll stabilan , ha négy, esetleg három kötéllel biztosítják. Elhatározták, hogy a nyert tapasztalatokat valóságos helikoptereken értékeljék ki, és ezek megépítését a MAG /elektromos meghajtással/, illetve a dr. Lipták és társai /robbanómotoros meghajtással/fejezték be. A MAG cég által előállított helikoptert 1918. márciusában fejezték be. Egy különlegesen kifej­lesztett Daimler villanymotorral hajtották meg, amely 190 Le, 6000 ford/perc, és 195 kg sulyu volt. A helikopter szerkezetét csővázakból készítették, amelyekre rászereltek két ellenirányú négyágú forgószárnyat 3, 8 és 4,2 m átmérővel. A propellerek fordulatszámát 800 ford/perc átállítással redukálták. A helikopter futóművét négy „ballon" képezte. A három nyúlványon a köteleket ugy rögzítették, hogy a helikopter 50 cm-re emelkedett. A helikopter súlya 650 kg volt /sajnos nem tudják, hogy ebbe beleszámitott-e a személyzet súlya/. Két főből álló személyzettel a rotoron felszállt a helikopter 750 ford/perc-cel. Csak négy felszállás valósult meg, mivel a nagyediknél a motor leégett, és azt többé nem sikerült kijavítani. Szerencsére már 1918. április 2-án meg lehetett valósítani a dr. Lipták és társai cégnél gyártott helikopter első repülését. Ezt három zsákmányolt Le Rhone francia rotációs 120 Le-teljesitményü motorral hajtották A hp teljes elrendezése a képekből kivehető. A gép súlya 140 kg, tüzelőanyaggal 1500 kg volt. A helikopternek két közös tengelyű 6 m átmérőjű kétágú forgószárnya volt. A motorok 300 ford/perc-cel és kupátétellel a propellereknél 600 ford/perc-el értek el. Összesen 36 sikeres repülés után megállapították, hogy a /háromkötéllel rögzített/ helikopter elérheti az 50 m magasságot. Bebizonyosodott az is, hogy a helikopternek csak akkor van stabil repülése, ha a rögzítő kötelek kifeszített helyzetben vannak. A kötelek meglazítása esetén, azaz. a nyomás csökken­tésénél a helikopter inogni kezdett, az. ingásokat pedig csak a felhuzókkal kifeszített kötelek szüntették meg. Természetesen tudomásul kell vennünk, hogy ez. nem hiányosság, mert a helikopter rögzített megol­dású volt. Ez a helikopter elérte a nem hivatalos /eddig valószínű tul nem szárnyalt / rögzített repülési rekordot, ami fél óráig tartott 50 m magasban. Mivel az ily módon helyesnek talált helikoptert megfigyelésre kellett felhasználni, a forgószárnyak fölé egy 1,3 m átmérőjű és 1,5 m magas kosarat he­lyeztek. „Harci" beosztására azonban nem került sor. A KM adattára, 431.82.6. alatt 115

Next

/
Oldalképek
Tartalom