A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 103 - Dr. Eperjesi László: Közlekedéspolitika a két világháború között Magyarországon, vasút és gépjármű-közlekedés 171

vasútba befektetett tőke közvagyon, - amely értékében nem csökkenhet, csak növekedhetik -, törlesztése és kamatoztatása, általános kereskedelmi értelemben véve, tehát felesleges, mert a befektetés az olcsó és kedvező szállítási lehetőségek révén gazdasági hatásaiban, közvetve válik gyümölcsözővé. A vasút fenntartása közérdek. „...A vasútra még beláthatatlan időkiga köz, az ország érdekében feltétlenül szükség lesz, ez tehát az új közlekedési eszköz kedvéért fel nem áldozható. De gondoskodni kell a vasút megvédéséről és fenntartásáról azért is, mert az. üzem beszüntetése egyenlő lenne a vasútokban fekvő óriási nemzeti vagyon megsemmisülésével. Ennek a hatalmas nemzeti vagyonnak csorbítatlan fenntartásáért az állam és a kormány is éppen olyan felelőséggel tartozik, mint maga a vasút igazgatósága, azt tehát annál inkább meg kell védeni, mert ebben nagy közgazdasági erő van, mely egyik legjelentősebb tényezője a mai gazdasági életnek Hiszen a vasút működési területén ma is minden igényt ki tud elégíteni, úgy mint az autó megjelenése előtt, nem szabad azt tehát pillanatnyi előnyökért és jelszavakért feláldozni. Csak ott, ahol a vasút valamely okból nem képes feladatának megfelelni, lehet indokolt a gépkocsi beállítása." Zelovich Kornél, a korszak vezető közlekedéspolitikai szakembere a Felsőház 1933. évi júniushó 22-én tartott ülésén, az 1933/34 évi költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalása során kijelenti: „...az automobilnak vasúttal való versenyében tulajdonképpen a magánérdek áll szemben a közérdekkel... Az automobil ugyanis az értékes árukat ugyanazzal a tarifával szállítja, mint a csekélyebb értékűeket. Ha azonban a vasút ezáltal az értékes áruk szállítását elveszti, nem lesz képes a csekélyebb értékű tömegárúkat az önköltség tört részének megfelelő alacsonyabb tarifával szállítani, pedig erre közgazdasági szempontból szükség van." A MÁV Igazgatósága a MAVART gazdasági csődjének okát abban találja meg, hogy az nem tisztán MÁV, azaz állami tulajdonú vállalatként alakult meg.,, ...Azt a meggyőződést szereztük, hogy az. államvasutak szempontjából kevésbé 40 KM A MÁV Igazgatóság iratai. Id. tan. 19-20. old. 41 Vasúti és Közlekedési Közlöny, 1933. 38. sz. kielégítőnek mondható eredmény annak tulajdonítható, hogy a vállalatnak az államvasúti intézeten kívül álló tagjai súlyt helyeztek arra, hogy a részvénytársaság főként nyereség elérésére törekedjék, tehát elsősorban öncélú tevékenységet fejtsen ki. Ez. az. adott esetben, ellentétben állott az államvasutak érdekeivel, melyeknek inkább a vállalat autóverseny elleni tevékenysége s ennek érdekében az. államvasutakkal való legszorosabb együtt működése lett volna fontos, ami pedig nem ritkán veszteséges autójáratok bevezetését és fenntartását is szükségessé teszi. Ehhez, járult nem csekély mértékben az. is, hogy a vállalat intenzívebb működését biztosító beruházásokhoz szükséges összegeket a részvényesek nem voltak hajlandók rendelkezésre bocsátani. "

4 A MÁV adminisztráció szemlélete a két világháború között a mindenkori kormány közlekedéspolitikája. Álgyay-Hubert Pál a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium közlekedésügyi államtitkára 1940-ben a MÁV deficites működését elemezve leszögezi: „Ez az eredmény... kielégítő, különösen azért, mert államvasúti rendszerben a vasutat az. állam amúgy sem tekintheti bevételi forrásnak." A kormány a MAVART teljes állami tulajdonba vételéről és szanálásáról döntött. „A gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az. államháztartás egyensúlyának biztosításáról" szóló 1931. évi XXVI. T.c. alapján kiküldött 33-as országos bizottság 6-os albizottságának jelentése az. államháztartásban az 1931/32 évben elérhető megtakarításokról" az albizottság 1931 szeptember 25-én tartott ülésének jegyzőkönyve alapján megállapítja, hogy a MAVART-nak 531.000 pengő vesztesége van, amiből 480.000 pengő értékcsökkenési leírás. „Miután azonban ez a veszteség az. üzem megindításával kapcsolatos és remény van arra, hogy az a jövőben nyereséggel fog működni és az államvasutaknak hasznos szolgálatokat fog tenni, a bizottság véleménye szerint a vállalat fenntartandó... A bizottság véleménye szerint az autóközlekedés jövő fejlődési lehetőségeire való tekintettel törekedni kell a 42 KMA. MÁV Igazgatóság iratai. 43 Algyay-Hubert Pál: A magyar közlekedéspolitika új feladatai. Bp. 1941.8. old. 187