A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

II. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeinek története 31 - Soltész József: A Közlekedési Múzeum vasúti járműgyűjteményétől a Magyar Vasúttörténeti Parkig 60

raktároztak), de viszont a zsúfoltság miatt szinte lépni sem tudtak a tárgyak között a látogatók. El kell ismerni azonban azt is, hogy a régi múzeum belső kialakítása -1899-1944 között- gyakorlatilag nem változott, a tárgyak száma viszont a többszörösére növekedett. Az eredeti vasúti járművek gyűjteményes megőrzéséről Magyarországon tulajdonképpen csak az 1960-as évektől beszélhetünk. Ez a korszak a világ fejlett vasútjain a 150 évig tartó gőzvontatás megszűnésével esett egybe, és ezekben az országokban ekkor már kiemelt figyelmet fordítottak a gőzmozdonyok és vasúti kocsik megőrzésére és nosztalgia üzemben történő közlekedtetésére. A MÁV-nál is az 1960-as évektől kezdődött a gőzmozdonyok nagytömegű selejtezése és történtek meg az első lépések a muzeális korú mozdonyok megmentésére. Elkészültek a gyűjtést szolgáló első mozdonylisták. Dr. Heller György MAVfőtanácsos kezdeményezésére a Közlekedési Múzeum és a MAV közösen kiállította Hatvan állomáson a MA V legöregebb mozdonyát (3. ábra) Az 1870-ben a Sigl gyárban készült III. osztályú, később 2095. pályaszámú, majd 335,095 sorozatszámú mozdony a 2001. pályaszámmal került kiállításra, emlékeztetve a sorozat első példányára. (Később 1985-ben visszakapta eredeti 296. pályaszámát, amikor működőképesre felújították.) 3. ábra A MÁV III. osztályú 269. psz. később 335,095 psz. legöregebb mozdonyát 1966-ban alították ki Hatvan állomáson Fotó: KM Archívum A Közlekedési Múzeum Dr. Czére Béla és Dr. Vaszkó Ákos irányításával elkészítette a muzeális mozdonyok listáját, amelyet 1970-ben egyeztettek a MÁV képviselőivel és megállapodtak a muzeális vasúti járművek tervszerű megőrzéséről.

8 Ez az első megőrzési terv még csak 22 gőzmozdonyt tartalmazott, de később a lista folyamatosan bővült. A muzeális mozdonyok felkutatásában és kiválasztásában a legfelkészültebb szakértők segítettek: Lányi Ernő, Mohay László, Lovász István, Villányi György és még sokan mások. Az előző fejezetben említettük, hogy a második világháború előtt nem volt tervszerű vasúti jármű gyűjtés és megőrzés Magyarorságon. Ez azt eredményezte, hogy több mozdonytípus és egyéb más vasútijármű örökre eltűnt, a selejtezések után nem maradt meg egy sem. A muzeális járművek fogyatkozásában a trianoni békediktátum és a második világháború eseményei is jelentősen közrejátszottak. Ekkor tűntek el végleg az 1870-es éveknél régebbi járművek, de jelentősen megfogyatkoztak az 1900 előtti típusok is. Az a néhány muzeális 19. századi gőzmozdony, amelyik napjainkra megmaradt, annak köszönhető, hogy a MÁV a gőzkorszak végéig használt régi gőzmozdonyokat (326, 335, 370 sorozat) tolatásra, vagy a selejtezések után eladta iparvasutak részére és így azok túlélték a két világháborút és az utána következő korszakot. A régi vasúti kocsik egyikemásika hasonló módon szakszolgálati, vagy lakóilletve iparvasúti kocsiként élte túl a selejtezéseket. A 20. századi gőzmozdonyokból már több maradt meg, de itt is nagyon sok típus végleg eltűnt. A kb. 350 nagyvasúti mozdonytípusból napjainkra már csak 36 típus létezik. Különösen sajnálatos, hogy például a Kordina Zsigmond által a 19. század végén tervezett MÁV 222, 321, 325, 421 sorozatú mozdonyokból nem maradt egyetlen példány sem Magyarországon. (A 325 sorozatból létezik még egy példány a szerbiai Resavicán egy bányaüzemnél, leállítva, de megszerzéséhez kevés a remény.) A szocializmusnak, illetve a MÁV túlzottan racionális selejtezési programjának köszönhetően a 20. századi típusokból is alapvető sorozatok semmisültek meg teljesen. Nagy veszteség 8

A muzeális vasúti jármüvek megőrzésének első évtizedéről Koltai Mariann ír részletesen a "Hazai nagyvasúti gőzmozdonyok megőrzése" című tanulmányában a Közlekedési Múzeum IV. sz. évkönyvében. 63