A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

IV. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 317 - Fülöp Tibor: Fél évszázados a Magyar polgári- és sportejtőernyőzés 347

/ 4. ábra Az ejtőernyős növendékek ugrási feladattal gépbe szállnak. Oldalt az ugrató p.k. Mázán Mátyás, földön a „LI-2" típ., levegőben az „An-2" típ. repülőgépek láthatók éves mutatón 1988-ban jutottunk túl, amikor is 50.105 ejtőernyő ugrást hajtottak végre a polgári ejtőernyősök. Az OMRE megszűnésével (1951 január 27-én), annak helyét és szerepét a Magyar Repülő Szövetség (MRSZ) vette át. Az ejtőernyősök nem elégedtek meg az ugrásokkal - versengeni kezdtek - és a jó cél érdekében veszélyes mutatványokba fogtak! Ki ugrik magasabbról? Ki nyitja ki az ejtőernyőjét alacsonyabban? „Igazi" ejtőernyős szemlélet uralkodott. Minden emberi értéket, gyakran a rosszul megfogalmazott ejtőernyős mércével mértek. Csak az volt az ember, aki „vagány" volt. Gyakran hangzott el a szállóige: ki az? - hány ugrása van? Szerencsére ma már nem így van! A hírnévre vágyó ejtőernyősök, rekordokról álmodtak. Új magyar magassági ejtőernyős rekordot állítottak fel. 1951-ben, amikor 3.200 m-ről, ugyanez év decemberében pedig 5.300m-ről, majd 1955-ben 6.270 m-ről hajtottak végre ugrásokat. De ugrottak 100 m-ről, majd később 75 m-ről is. A sikeres alacsony ugrásokon felbuzdulva az 50 m magasból való vízi ugrás végrehajtását is tervezték - de nem tették! Rohamléptekkel haladt előre a hazai ejtőernyőgyártás. Rendszeresítésre került a Kerekes Pál nevével fémjelzett, 51. mintájú ejtőernyő. Előbb "BK" (bekötött), később "K" (kézi) kioldásos változatban. Korának a legjobban irányítható ejtőernyője volt. Magyar sportoló célbaugrásban, még világrekordot is ugrott vele. Az ejtőernyőzés szerkezeti keretei módosultak. 1952 nyarán. Az MRSZ az MSZHSZ-től átvette az ejtőernyős tevékenység irányítását. Az ejtőernyős körök a repülőklubokhoz kerültek. Ez az átszervezés az ugrások számát visszavetette ugyan, de új fejlődési folyamatokat indított be. Az MRSZ-nél a fiatalok hazafias nevelése elvárás volt. A fejlődő Magyar Néphadsereg utánpótlásának kiképzésére nagy figyelmet fordítottak, s egyben jelentős lépést tettek előre a légisportok biztonságos végrehajtása érdekében is. Ennek megfelelően minden hajózónak meg kellett ismerkedni mentőeszközeivel, s ugyanakkor 353