A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

IV. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 317 - Hidvégi János: A Méray háromkerekű áruszállító helyreállítása 331

Hídvégi János A Méray háromkerekű áruszállító helyreállítása A Közlekedési Múzeum hosszú távú felújítási tervek alapján restauráltatja a gyűjteményében lévő tárgyakat. Gyűjteményünkben sokkal több tárgy van, mint amit rövidtávon helyre tudnánk állítani, a restaurálás időigénye és költségei miatt a munkákat rangsorolni kell. A helyreállítások sorrendjét a gépjármű gyűjteményben hosszabb idő óta az a célkitűzésünk határozta meg, hogy a magyar járműgyártás centenáriumi évfordulójára -2000-re - kiállítható állapotban legyenek a hazai gyártmányú járműveink. Az ezzel kapcsolatos munkák már több mint öt évvel ezelőtt elkezdődtek, mivel egyegy jármű helyreállítása hosszú időt és nem csekély anyagi ráfordítást igényel. E munkák keretében került restaurálásra a Méray oldalkocsis motorkerékpár, a Csonka postai csomagszállító gépkocsi, a jelenleg munkában lévő Hóra quadcikli és Méray háromkerekű áruszállítójármű is. Az ország járműparkját a második világháború pusztításai, a háború után a gépkocsik beszolgáltatási kötelezettsége, majd az 50-es évek fémgyűjtési kampányai megtizedelték, nem kímélve a hazai gyártmányokat sem. Míg 1942-ben 53.164 forgalomban lévő gépkocsit regisztráltak, az 1945-ben összeállított adatok alapján már csak 8.300 autónak volt érvényes forgalmi engedélye, ill. rendszáma. A motorkerékpároknál valamivel kedvezőbb volt a helyzet. Az országban 1946 októberében 14.400 teherautó, 5.400 személyautó és kb. 10.000 motorkerékpár közlekedett. Takarékosságra hivatkozással a magánautók forgalmát 1950-ben csaknem teljes egészében megszüntették. A 298/1950-es MT. rendelet kimondta, hogy gépjárművek számára üzemanyagot csak vásárlási könyv, vagy utalvány ellenében szolgálnak ki. A rendelet kikötötte, hogy utalványt csak az kaphat, akinek munkájához elengedhetetlenül szükséges a gépkocsi, aki nem jogosult használatra, járművét köteles az állam részére vételre felajánlani. A kijelölt telephelyeken, 1951 tavaszán igen nagy mennyiségben halmozták fel az összegyűjtött autókat, amelyek legnagyobb része a kohókba került. A rendelet következtében a forgalomban lévő személy- és tehergépkocsik száma 8.507-re csökkent. 1950 és 1954 közötti statisztika nem regisztrált magántulajdonban, forgalomban lévő gépkocsit. A kevés túlélő közé tartozik a Közlekedési Múzeum gyűjteményében lévő, nemrégiben helyreállított Méray háromkerekű áruszállító jármű. Gyűjteményünkben különleges helyet foglalnak el a haszonjárművek. Sajnos sem a kiállítási területek, sem a raktárak kapacitása nem engedi meg, hogy nagyméretű haszonjárműveket gyűjtsünk, holott ezek jelentős közlekedéstörténeti emlékek. Az előzőek miatt kevés haszonjárművünk van. A meglévők begyűjtését különleges műszaki kialakításuk vagy a közlekedéstörténetben betöltött szerepük indokolta. Nagyméretű tehergépkocsiból összesen kettő van a birtokunkban. Az egyik egy első világháborús francia Latil elsőkerék-hajtású vontató. Sajnos ennek nagyon rossz az állapota, megmentése nagy erőfeszítésünkbe kerül, a másik egy 1938-as MÁVAG LO 3500-as platós tehergépkocsi. A tehergépkocsik másik csoportjába tartoznak a személygépkocsik méretét közelítő kisteherautók. Ezeknél a legtöbbször meglévő személyautó alvázra építettek teherhordó felépítményt, platót. Ilyen jármű -bár voltak hazai gyártmányok is- egy sem került gyűjteményünkbe. Valószínűleg a használat körülményei is nagyban hozzájárultak ezek teljes eltűnéséhez. Az egyetlen kisteherautónkat a Magyar Általános Gépgyárban, az 1920-as években készült Magomobil személygépkocsiból a második világháború után házilagosan alakították át kisteherautóvá. A teherszállító járművek harmadik csoportjába tartoznak azok a járművek, amelyeket az előzőeknél 331