A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 103 - Dr. Frisnyák Zsuzsa: A közúti közlekedés az 1950-es években 257

Az MDP úgy látta, hogy az Ivócs Béla elleni feljelentések mögött a két miniszterhelyettes, Prieszol József és Földvári László közötti ellentét húzódik meg, amelyért, Bebrits Lajos minisztert terheli a felelősség. A KPM-ben meglévő hibák ugyanis nem mai keletűek, eredetük 1950-re vezethetők vissza, a hibák a bírálat és önbírálat alacsony színvonalából erednek és magán viselik a minisztérium legnagyobb fogyatékosságát, a pártszerűtlenséget és a liberalizmussal szembeni békülékenységet. 1952-ben ugyanis a minisztériumban két tábor alakult ki. Az egyikbe tartozott Földvári miniszterhelyettes, Bárdos, Vassné, Tarján és Mezei Gábor, a Munkaügyi Főosztály ideiglenes vezetője. A másikba Prieszol József, Molnár János főosztályvezető és Bartos csoportfőnök. A két frakció létezését Bebrits Lajos is elismerte. A Földvári köré csoportosultakról mentegetve őket Bebrits kijelentette: „nem állítom azt, hogy pártszerű viselkedéssel ellentétes ilyen eljárásokban odáig mennének el, hogy valahol rendszeresen összegyülekeznének és tárgyalnak, bár egyes esetekben erre is sor kerülhetett. Csinálják azonban, amikor hivatalosan érintkeznek egymással, a folyosókon találkoznak, az értekezleteken vesznek részt. Ilyenkor feltűnően egységes állásfoglalást határoznak el. Ehhez másodpercek is elegendők, elégséges papírcédulák küldése. A dolog azzal kezdődött, hogy mind fiatalabb generációhoz, tartoznak és így találtak egymásra, egy kis romantika is belevegyülhetett ennél - mi fiatalok - de ma frakciót képeznek." Bebrits Lajos védte embereit és természetesen önmagát - az MDP Központi Ellenőrző Bizottságának írt levelében kijelentette, Prieszol, Ivócs nem ellensége a népi demokráciának: „Ivócs becsületesen dolgozik, bár sok bajom van vele. Az elkövetett hibái nem kártevésből erednek, hanem abból, hogy autóközlekedésünk vezetésében ma sohasem ismert problémákkal kell megküzdeni, mihez, nem elég széles a horizontja, nem látott, nem olvasott ilyenekről, irányító képessége sem elég nagy, rámenőssége sokszor fogyatékos és liberalisságra (Sic!) is hajlamos. Szakmabeli társai közül azonban még mindig egy fejjel legalább 27 Bebrits Lajos levele Bárd Andrásnak, az MDP KEBhez. 1952. júl. 24. OL. 276.f65.cs

. 287.ő.e. kimagaslik és ezért használható is. Ügybuzgó is".

2% Bebrits, Prieszol miniszter-helyettessel elégedett volt: „legrendesebben végzi a munkáját. Feltűnőbb hibájának azt minősíthetném, hogy sokszor felszínen marad, nem megy a dolgok mélyére, pedig eszes ember és ebből kifolyólag pl. közlekedési ismeretek elsajátításában nem halad előre olyan gyorsan, amint én kívánnám". Ivócs Bélának szerencséje volt, mert főosztályvezető helyettesi pozíciójából nem mozdították el, de a mintegy két éve betöltetlen főosztályvezetői állást betöltötték. A főosztály vezetője Szentaskó Antal lett. A Gépjárműközlekedési Főosztályról 1952-ben 261, 1953-ban 60 embert távolítottak el, vagy helyeztek alacsonyabb beosztásba. Az 1953 júniusi kormányprogram elfogadása után a osztályidegenek módszeres és folyamatos eltávolítása kevésbé folytatódott. 1955-ben az Autóközlekedési Főigazgatóságon összesen 2.895 fő dolgozott. A szakemberhiány miatt a káderek kiválasztásánál már nem érvényesíthették kizárólagosan a politikai szempontokat (1. táblázat). 1. táblázat Származás Fő % munkás 1271 43,9 paraszt 497 17,2 értelmiség 239 8,2 alkalmazott 457 15,8 egyéb 347 12 tőkés, kulák 84 2.9 összesen 2895 100 Az Autóközlekedési Főigazgatóság dolgozói származás szerint, 1955

3 A kor káderpolitikájának jellemzője: a politikai megbízhatóság primátusa. Az alacsony iskolai végzettségű vezetők nem sokra becsülték a szak" Bebrits Lajos levele Bárd Andrásnak, az MDP KEBhez. 1952. júl. 24. OL. 276.f65.cs. 287.ő.e. 29 Bebrits Lajos levele Bárd Andrásnak, az MDP KEBhez. 1952. júl. 24. OL. 276.f65.cs. 287.ő.e. 30 Hidasi György előterjesztése, 1955. november 29. MKS 276. 95. 294.Ő.C. 261