A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 103 - Kemény Mária: Bagokyvár, az újpesti lóvasút, majd villamos-végállomás története 243

13. ábra Az I. emeleti nagyobb szoba mennyezeti részlete női fejes konzollal Fotó: Szilágyi Edit sarkokat is hangsúlyozzák. Finom fejezeteik korintoszi jellegűek, érdekes szfinx motívumokkal. A pilaszterek erőteljes háromtagú párkányzatot hordoznak, melynek frízében szőlőfürtös szőlőleveles indasor díszlik. Ennek plasztikusabb formái más stílusirányzathoz tartoznak, mint a hellenizáló pilaszterfejezetek. A harmadik nagyobb emeleti terem ma két szobára oszlik. Mennyezete hasonlóan gerendás, kazettás rendszerű, mint a földszinti atlaszos teremé, ám ennek mind tagolása, mind részletformái híven őrzik az eredeti, építéssel egykorú állapotot. A konzolok virágkoszorúval, gyöngysorral ékített leányfej figurák, közöttük lapos domborítású növényi motívumokkal díszített fríz fut (13. ábra). Mint ahogy a homlokzati maszkok készítőjéről sincsen adatunk, ugyanígy nem ismerjük a belső dekoratőrt sem. Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy az a két terem, melynek tagolása és plasztikai dísze feltehetőleg az építkezéssel egyidejűleg keletkezett - tehát az eredeti tervek 254 tanúsága szerint a biliárdszoba és az emeleti bálterem - rendkívül finom stukkódíszt visel. Két részletforma - a biliárdterem szfinxes pilaszterfői, s a bálterem bájos női fejet ábrázoló konzolai alapján az a benyomásunk keletkezik, hogy a mester nem állhatott messze az Akadémia palotájának stukkódíszeit készítő, illetve részben a mintákat Berlinből importáló Marschalkó Jánostól. Az atlaszos terem kettős formavilágú díszítményeit néhány évvel későbbinek tartjuk, s úgy véljük, hogy itt már jelentősebb szerephez jutott -különösen a terrakotta motívumoknál - a sokszorosított díszítőplasztika. Kivételesen szerencsés az épület belső átalakításainak története. Bár itt-ott húztak válaszfalakat, szeszélyesen kialakítottak vizesblokkokat, ezek nem, vagy csak nagyon tapintatosan - mint az első emeleti nagyterem esetében - érintették a jellegzetes és gazdag díszítőmotívumokat. Az épületet műemléki szempontok gondos figyelembevételével Borsos László tervei alapján állították helyre 1958tól 1961-ig. Ismerjük a helyreállítás előtt készített felmérési terveket.

40 Ezek a háború után, az ötvenes évekre kialakult állapotot tükrözik. Ekkor már az épület minden nyilvános funkcióját elvesztette, egyetlen kis helyiségben húzódott meg egy trafik. A földszinten a közlekedési vállalat személyzetének szociális helyiségei, pénztár, könyvtár, sportköri szoba van, az emeleten két lakás, és irodák. Nincs meg sem a nyugati, sem pedig a déli oldalon az erkély, ezek valószínűleg a háború veszteségei voltak. A nyugati homlokzaton a földszinti középrizalitban csak két íves ablak látható, a középső helyén Pest városának egy az átellenes oldalon lévőhöz hasonló címere. A keleti homlokzaton különböző méretű, rendszertelenül elhelyezett ablakok, s egy emléktábla, mely feltűnik még egy 1979-ben készült fényképen is, ma azonban már hiányzik (14. ábra)

41 Az 196l-es helyreállítás a hevenyészett keleti és nyugati homlokzat rendezésére törekedett. A keleti homlokzat földszintjén az egykori várócsarnok keleti falán az északi és déli oldalon lévőhöz hasonló nagyméretű szegmensíves nyílást alakított ki, míg nyugaton egy enyhe kiülésű földszinti rizalitban megismételte, illetve újra létrehozta az eredeti zárterkély homlokzati motívumait. A belsőben - talán nem ekkor, hanem egy későbbi átalakítás