A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 103 - Kemény Mária: Bagokyvár, az újpesti lóvasút, majd villamos-végállomás története 243

10. ábra Bachus-maszk a nyugati homlokzaton Fotó: Szilágyi Edit A maszkok ikonográfiájának kérdésében azonban nem érthetünk egyet Borsos véleményével. Ő ugyanis színházi - tragikus, komikus - álarcokként értelmezi őket, mi azonban inkább a görög mitológia Bacchus mondakörével érzünk erős kapcsolatot a maszkok láttán (10. ábra). Az ivás, a mámor ókori kultuszára utaló ikonográfiái elemek pl. a Balatonfelvidéken

39 többször megjelennek a vendégfogadók dekorációjában. Kutatásunk során nem sikerült azonban sem a korabeli, sem pedig a Budapest épületszobrászatát feldolgozó irodalomban annak nyomára akadnunk, ki lehetett a maszkok mestere. Kétségtelen, hogy stíluskritikai alapon nem kizárt, hogy a maszkok még a 19. század első felében keletkeztek. A belső terek eredeti beosztásáról és funkciójáról pontosan tájékoztatnak az alaprajzok. A keleti homlokzat északi részén nyíló bejáraton át a biliárdterembe lehetett jutni, amelyből kis kávézó nyílt. Középen a rizalit mögött nyílt a nagyterem. Míg az egykori biliárdterem ma látható pilaszterei pontosan követhetően megjelennek a terven, a nagyterem végleges fal-, illetve mennyezeti tagolása ekkor még nem alakult ki. A nagyteremtől délre a söntés található, végül pedig a vaspálya várócsarnoka mögött helyezkedik el a konyha. Az emeleti bálterem mennyezeti tagolása pontosan a terv szerint valósult meg, s ez lényegében érintetlenül fennmaradt mindmáig. Az emeleten a nagyobb terem mellett négy kisebb (vendég)szoba, s a vendéglős lakása van. A ház három nagyméretű, eredetileg is reprezentatív funkciót betöltő tere megőrizte eredeti, illetve még a múlt században, vagy a századelőn kialakított díszítményeit. A nyugati homlokzat rizalitja mögötti nagyteremben a nagy hármas nyílásban megjelennek a homlokzati pilaszterek, illetve a nyílásokat elválasztó azonos kiképzésű oszlopok. A terem tagolását a négy atlasz tartotta mennyezeti gerendák határozzák meg. Az atlaszok konzolokon állnak, a konzolok alatt hosszú, indás, virágfüzéres kötények. A kazettás mennyezet teljes egészében megmaradt, általa meghatározható a terem eredeti nagysága (11., 12. ábra). Az ívezetes motívum a hármas homlokzati nyílással szemben, amely variánsa a főhomlokzaton már megismert romanizáló formáknak, ma elfalazva látható, de nyilvánvalóan valamikor itt nyitott árkádsor volt. Bár méreteiben, arányaiban, és formailag nem kapcsolódik az atlaszos-gerendáskazettás historizáló rendszerhez, a keretezés folyamatossága, a párkányzat töretlen végigvezetése azt mutatja, hogy e díszítőmotívumok egyszerre kerültek ide. Talán magyarázhatja a különböző formavilágú motívumok együttesét a sok egymástól eltérő technika és anyag, amit itt alkalmaztak. Gipszből készültek a homlokzati nyílás pilaszter és oszlopfői, s bár stílusértéküket tekintve azonos körbe tartoznak, az ívezetes árkádsor oszlopfejezeteinek és lábazatainak anyaga spiater. Gipszet alkalmaztak továbbá a mennyezeti kazetták díszítőtagozataihoz, ám a gerendák és lécek fából vannak. Terrakotta figurák az atlaszok, s velük együtt a hosszú kötényes konzolok, s bármilyen szervetlenül is tagolódik közéjük az atlaszfigurák mellől induló erős plasztikájú szalagos, leveles gyümölcsfüzér, annak anyaga is terrakotta Az ettől északra eső nagyobb síkmennyezetes terem architektúrája viszont egységesnek látszik. Itt a falfelületeket pilaszterek tagolják, ugyanezek a 252