A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 103 - Kemény Mária: Bagokyvár, az újpesti lóvasút, majd villamos-végállomás története 243

végig, amely északi és déli oromfalainak középtengelyében, az apszisépítmények sátortetejének záródása fölött, félköríves motívumot leírva megemelkedik. A félköríves keretben a déli oldalon ablak, az északin kőből faragott faunmaszk féldomborműve látható. A nagy, keretezetlcn homlokzati síkok tagolásának e szokatlan megoldása, a sík középpontjának e váratlan plasztikai hangsúlyozása érdekessé, jellegzetessé teszi a homlokzatokat. Az oromfalat egyszerű párkányzat zárja, amely a kinyúló oromgerendák faragott végeit kereteléssel kiemeli. Az északi oldalon e földszintes épületrészhez kelet és nyugat felé is egy-egy kisméretű bővítmény csatlakozik, amelynek magassága, s párkányzati kiképzése az apszisépítményével egyezik meg. Hasonló motívumok ismétlődnek a két-két pavilonszerü keskeny egyemeletes tömb emeleti oromfalain is. E pavilonok északi és déli irányban szinte keresztszárnyként kapcsolódnak az épület kelet-nyugati hossztengelyű fő tömegéhez, amely a nyugati homlokzaton rizalitként kiemelkedve jelenik meg. Itt is feltűnnek az osztópárkányok, majd ezeknek félköríves kereteléseiben változatos faun- illetve Bacchusfejek féldombormüvei, alattuk vakablakokkal. Ez alól kivétel a déli homlokzat keleti keresztszárnyának emeleti homlokzata, ott ugyanis egyszerű keretelésű, egyeneszáródású ablak nyílik. Az emeleteken a gerendavégeket nemcsak a keretelés hangsúlyozza, hanem kis állókonzolok is megjelennek alattuk. Végül észak és dél felől a legtávolabbi sík adja az épület főtömegének oldalhomlokzatát. Ennek földszintjén kívül mindkét oldalon pilaszterekkel keretezett széles szegmensíves ablak, mellette keskeny ajtó, emeletén pedig két emelt szemöldökű, egyeneszáródású ablak van. A megnyitáskor még a nyugati homlokzat rizalitjának középső három tengelye előtt a maival teljesen megegyező homlokzati kialakítással a földszinten zárt, az emeleten nyitott erkély állt. Az eredeti terv szerint ennek északi és déli oldalán a kertből közvetlenül be lehetett jutni a vendéglő nagytermébe. Az középső három ablak kereteléséül, a földszinti rizalit lezárásaként a terv egy-egy álló plasztikát jelez. Ez így nem valósult meg, helyette a zárterkély melletti két földszinti falszakaszon a négyzetes táblába foglalt maszkok jelentek meg, mint azt egy korai ábrázoláson láthatjuk (8. ábra). A keleti homlokzathoz kocsialáhajtó csatlakozott, esetleg ez faszerkezetű is lehetett. A terv szerint fölötte az emeleten nem nyílt ablak. Valószínű, hogy a kocsialáhajtót a villamosközlekedés bevezetésekor, tehát 1896-ban bontották el, s ezután törték át a keleti homlokzatot a két ma ott látható ablakkal. Az utasok eredetileg a nagy szegmensíves nyílású előcsarnokból szálltak fel közvetlenül a lóvasúti kocsikra, az aláhajtó elbontása és a funkció elvesztése után ez a homlokzati rész megoldatlan maradt. A déli és a nyugati homlokzat sarokpontján az emeletes pavilon földszintjén a terv nyitott íves árkádos teraszt ábrázol, ezt nem sokkal az vendéglő megnyitása után az 1870-es években készült metszet tanúsága szerint befalazták, ám innen is hagytak egy bejáratot. A déli homlokzaton említésre méltó még a keleti pavilon emeletén lévő konzolos erkély, amelyre félköríves ajtó vezetett ki a lépcsőház pihenőjéről. Ez világosan látszik mind a „Magyarország" és a „Nagyvilág" metszetén, mind pedig az 1920-as, évekből fennmaradt archív fényképeken (9. ábra).

7,6 A homlokzaton látható maszkokkal kapcsolatban meg kell említenünk egy, a szájhagyományon alapuló, de az építészettörténeti irodalomban is felvetett hipotézist, nevezetesen azt, hogy azokat másodlagosan illesztették az épület homlokzati falába, s azok eredetileg a régi, 1837-es Zitterbarthféle Nemzeti Színházat díszítették volna.

37 Borsos László építéstörténeti összefoglalásában, melyet az 1958-6l-es helyreállításhoz készített, maga is kétli ezt az állítást, hiszen nem talált hasonló elemeket a régi Nemzeti Színház épületének külső ábrázolásain. Felveti azonban, hogy esetleg a Nemzeti Színház belső díszítményeit helyezték át ide. Nem kizárt, hogy Borsosnak ez utóbbi feltételezésében igaza lehet, hiszen a régi Nemzeti átépítése Szkalnitzky Antal terve alapján éppen 1875 körül zajlott. A vendéglő nyugati homlokzatát bemutató egyik metszetünk, melyet legkésőbb a hetvenes évek közepére datálhatunk, mutatja, hogy e homlokzaton már ekkor ott voltak a maszkok, s feltételezésünk szerint azok - ha nem is a megnyitással egy időben

38 hiszen még az 1867 januárjában beadott terv a plasztikai dekoráció más megoldását jelzi, - de néhány évvel később biztosan megjelentek. 250