A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 103 - Kemény Mária: Bagokyvár, az újpesti lóvasút, majd villamos-végállomás története 243

akik 1866. február 20-tól tíz éves tartós bérleti szerződést kötöttek a Pesti közúti vaspálya társasággal. A szerződést a telekkönyvbe is bejegyezték, de még a bérleti idő lejárta előtt, 1869 február 11.-én a 10 számú bikáiét telekkel együtt 50.000 osztrák értékű forintért el is adták azt a társaságnak 7 mivel az Pest és Újpest határán kívánta kialakítani az első lóvasút végállomását. Az épület, és a hozzá tartozó telek 1873-ban az 1503-as helyrajzi számot kapta 8 és ekkor az 1525-ös telekkönyvi betétben szerepelt, 9 majd az újabb, máig is érvényes 25999-es helyrajzi számát a telek 1924-ben nyerte el. 10 A későbbiekben a telek mindvégig a közúti vaspálya társaság, illetve annak utódai, 1922-től a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. (BSZKRT), illetve 1949-től a rendszerváltásig a BKV RT. tulajdonában, illetve használatában maradt. Ezért nem kerülhetjük el, hogy röviden áttekintsük e vállalatok, illetve a városi közlekedés történetét ezen a területen, mivel e változások alapvetően befolyásolták épületünk környezetét, és használatának módját. A rendszerváltás után az epületet egy magánvállalkozás vásárolta meg, igényesen, és műemléki szempontokat figyelembe véve helyreállíttatta, s bérletbe kívánja adni. Közlekedéstörténet Újpest városát gróf Károlyi István, a fóti templom építtetője alapította 1831 -ben saját uradalmi birtokán. A város, éppen a birtokos által nyújtott letelepedési, és iparűzési kedvezmények következtében gyors fejlődésnek indult, népessége ugrásszerűen nőtt. Már a negyvenes években városiasodé jelleget öltött, és hamarosan önálló önkormányzatot alakíthatott. Pest és Újpest között már korán kialakult a társasközlekedés igénye és intézménye, ám a bérkocsik nem tudták közmegelégedésre ellátni a tömegközlekedés funkcióját. Az újpesti városi tanácsnak évtizedekig gondot okoztak a magán­fuvarosok közti perpatvarok, és az utazóközönség elégedetlenkedése." Az 1832-ben megnyitott New York-Haarlem-i, az 1854-től közlekedő párizsi után 12 , Európában hatodikként 13 1864-ben Pesten is létrejött egy részvénytársulat, azzal a céllal, hogy lóvasutat építsen a két város között. Elnöke gróf Károlyi Sándor újpesti birtokos, vezetői között Hollán Ernő, mint a Déli Vasút felügyelője, Bielek Miksa a budai József ipartanoda tanára, a vezérigazgató ebben az első időszakban Jelinek Móric közgazda lett. A 10 és fél kilométer hosszú vaspályát viszonylag gyorsan felépítették, a befektetett tőke 220.000 Forint volt, az ünnepélyes megnyitót már 1866. augusztus 1 .-én megtartották. Érdemes felidéznünk a korabeli tudósításokat a lóvasút megnyitásáról, részben azért, hogy érzékeljük mit jelentett ez a két szomszédos város életében, részben mert ha szűkszavúan is, de megemlékeznek a vendéglő épületéről. "Kedden rózsaszínű falragaszok hirdették messzevirító örömmel, hogy a pesti közúti vaspálya megnyílt" -kezdi hangulatos tudósítását Vadnai Károly a Hazánk s a Külföld című hetilap 1866. augusztus 5.-i számában. 14 A Vasárnapi Újság már július 22.-én 15 közli az állomások neveit, melyek a következők: Széna (ma Kálvin) tér, Múzeum, Zrínyi Kávéház (az Astoria helyén), Evangélikus templom, Lipóttemplom, Indóház, Kis sörcsarnok, (valószínűleg a Lehel piac környékén lehetett a Váci úton) 16 és végül Újpest. Érdekes módon, bár az ünnepélyes megnyitó csak augusztus 1.-én zajlott le (1. ábra), a Vasárnapi Újság már egy héttel korábban metszetet közöl arról, ahogy a város lakossága a Nemzeti Múzeum előtt üdvözli az arra haladó lóvasutat (2. ábra)." A „Hon" tudósítója is említi, hogy a lóvonatot mindenütt utcai tömeg várta és ünnepelte. 18 Az első ünnepélyes úton 1866 augusztus 1 .-én délután 4 órakor 2 zárt és 3 nyitott kétfogatú kocsit indítottak, melyben a részvényesek, a város és a társulat vezetői, újságírók utaztak, s az utolsóban „népzenészek" azaz "egy cigány-banda erőlködött jó magyar dalokat játszani. " Az út 37 percig tartott, s "Újpesten mindenkit bokrétával tiszteltek meg, a kocsikat megkoszorúzták. " ° A Vaspálya Társulat negyven éves koncesszi­óban állapodott meg a várossal, eredetileg 1865. áprilisától 1905. áprilisáig. Lehetőséget kapott különböző újabb vonalak (pl. a Városligethez vezető, az egészen 1928-ig közlekedő margit­szigeti 21 ) létrehozására jelképes területhasználati díj fejében. A koncessziós időszak végén az összes addig kiépített vonalat térítés nélkül kellett volna a város tulajdonába adni. 244

Next

/
Oldalképek
Tartalom