A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 103 - Hídvégi János: A karburátortól a befecskendező szerkezetekig 221

között a berendezés kifogástalanul üzemel. A benzinbefecskendezők fejlesztésében élenjárt a német Bosch és az angol Lucas cég. A Bosch ma már évente több mint 4 millió benzin-befecskendezőt gyárt. E szám tükrében értékelhető igazán, hogy a karburátorok még így is versenyképesek maradtak. A befecskendező szerkezetek rendkívül gyorsan fejlődtek és az elektronika alkalmazásával, a korábbi jó tulajdonságait még tovább tudták javítani. A benzin-befecskendezés pártiak a karburátor „gyors halálát" jósolták, ám a karburátornak sokkal több tartaléka volt mint gondolták. A befecskendező szerkezeteknek is van néhány olyan hátránya amellyel szemben a karburátor versenyképes maradhatott. A befecskendezők bonyolult szerkezetűek, előállításuk lényegesen költségesebb, mint a karburátoroké, nagyobb a meghibásodásuk valószínűsége, javításuk speciális ismereteket igényel. A befecskendezés szabályozása lényegesen bonyolultabb, mint a dízelmotorok adagolójának a szabályozása, mert a fordulatszám, a fojtószelep állás, a levegő hőmérséklete és nyomása, valamint a motor hőmérséklete alapján határozza meg a mindenkori befecskendezett tüzelőanyag mennyiséget. A karburátor maradt, sőt még újabb elképzelések is születtek. Az 1973-as nagy energiaválság után a világon általánossá vált a takarékoskodás az energiával, elsősorban a kőolajjal és származékaival. Az amerikai Nemzeti Mértékügyi Hivatal 1973ban energiatakarékossági programot hirdetett a gépkocsik tüzelőanyag-fogyasztásának korlátozására. A pályázatra 5.000-nél több pályamunka érkezett. A vizsgáló bizottság 22 elképzelést ítélt továbbfejlesztésre érdemesnek. A 22 pályamunka között volt egy érdekes karburátor szerkezet, amelyet mikroporlasztónak neveztek. A karburátor kifejlesztői Csonka János két Amerikában élő fia Csonka Béla és ifj. Csonka János voltak. Szerkezetüknél a tökéletesen homogén, a legkisebb irányváltoztatással áramló keveréket terveztek, melyet egy körte alakú „fojtószelep" beépítésével valósítottak meg. Kísérleteiket a buffalói Állami Főiskola laboratóriumában végezték. Egy Buick személygépkocsi motorjára felszerelt karburátorral, mintegy 20%-os fogyasztáscsökkenést mértek egy próbaúton. A mikrokarburátor iránt érdeklődést tanúsítottak a legnagyobb amerikai autógyártók, a Chrysler, a Ford, és a General Motors is. A Mérésügyi Hivatal számításai szerint, amennyiben a karburátor a tényleges üzemi körülmények között is teljesíteni tudja a kedvező megtakarítási értékeket, úgy az USA-ban 1976ban közlekedő 107 millió gépkocsinál mintegy 700 millió liter tüzelőanyag megtakarítást lehetne elérni. Ugyanakkor nem tartotta elhanyagolhatónak a munkaerő foglalkoztatásából keletkező gazdasági hatást sem. A karburátor továbbfejlesztésével azonban felhagytak. Ugyanígy nem ért el eredményt az a hazai mérnök, aki 1953-ban szabadalmaztatta a Csonkáék mikroporlasztójával megegyező elven működő karburátorát. Surányi Endre az AutóMotor c szaklapban mutatta be „forradalmian új porlasztó"-ját és szabadalmaztatta is azt (12. ábra). A karburátort az Autóközlekedési Kutatóintézetben vizsgálták, többet közülük Csepel motorkerékpárokra és a Dongó kerékpárra szerelhető segédmotorra is felszereltek, de a sorozatban való előállítása ennek a karburátornak sem indult meg. Mint annyiszor a technika történetében, újra megismétlődött a karburátor feltalálásánál is, hogy egymástól távol élő, egymást nem ismerő alkotók azonos elvek alapján, hasonló szerkezeteket alkottak. Az energiaválság következtében jó néhány országban próbálkoztak a folyékony energiahordozókat helyettesítő más tüzelőanyagok felhasználásával. A karburátoros motorok tüzelőanyagaként elsősorban a különféle növényi anyagokból előállított alkoholok játszottak jelentősebb szerepet, de ezek is inkább a benzinhez kevert alkoholszármazékok voltak. A legnagyobb mértékben a dél-amerikai országokban használták, ill. használják ezeket a hajtóanyagokat. Hazánkban 1929-től - elsősorban gazdasági okok miatt - szintén használtak 80 % benzin és 20 % alkoholt tartalmazó tüzelőanyagot. Az ún. motalkó használatához a karburátoron semmiféle változtatást nem kellett végrehajtani. A motorok kb. 8%-al többet fogyasztottak a kevert tüzelőanyagból. Az 1970-es évek végére a karburátorok, rendkívül bonyolult, mechanikus, pneumatikus és villamos segédberendezésekkel felszerelt szerkezetté váltak. Javításuk, esetleges hibafeltárásuk speciális szakértelmet igényelt. Számos kiegészítő berendezéssel, automatikus hidegindítóval, átmeneti dúsító237