A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 103 - Hídvégi János: A karburátortól a befecskendező szerkezetekig 221

rendszernél a motor által beszívott tüzelőanyaglevegő keverékének mennyiségét szabályozzuk. Sok problémát okozott az tüzelőanyag változó minősége is, amelynek következményeit sok esetben a karburátor hibájaként tüntettek fel. Magyarországon kőolajat a 19. század utolsó éveiben fahordókban szállították a fiumei finomítóba. A lepárlásánál keletkező benzint gyúlékonysága miatt nem tudták mire használni. A belső égésű motorral hajtott járművek terjedésével a benzin iránti kereslet is megnőtt. Míg a stabil motorok üzemeltetőinek viszonylag egyszerű volt a helyzetük, mert az tüzelőanyagot egy helyről szerezhették be, azonban ha az autós motoros hosszabb útra indult, gondoskodnia kellett a szükséges mennyiségű tüzelőanyagról is. A változó minőségű, sokszor szennyeződésektől sem mentes benzin pedig látszólag a karburátor meghibásodását okozta. A szennyeződésektől eldugulhattak a fúvókák, vagy a tüzelőanyag-ellátó rendszer, vagy ha a szennyeződés a szintszabályozást biztosító tűszelep zárását akadályozta meg, a karburátorba és a szívócsőbe olyan mennyiségű tüzelőanyag jutott amitől a motor üzemképtelenné vált. E kellemetlen jelenség elkerülésére, ül. hogy bekövetkezése esetén a tüzelőanyag ne a motorba folyjék ún. emelkedő áramlású karburátorokat készítettek, így az esetleges üzemzavar esetén a többlet tüzelőanyag a szabadba folyt. Ez az áramlási irány az 1940-es évekig a gépkocsi motoroknál általános volt. A motor üzemköltségeit nagyban befolyásolta az tüzelőanyag felhasználása, és azt legnagyobb mértékben egy jól megválasztott és beállított karburátorral lehetett befolyásolni. Bár hazánkban az ipari tevékenységekhez vásárolt belsőégésű motorok és járművek vásárlását az 1907-es ipartörvény rendelkezései támogatták ül. adómentes tüzelőanyag vásárlást tettek lehetővé, az üzemköltségek csökkentésére mégis érdemes volt a karburátor beszabályozására energiát fordítani. Érzékenyen érintették a költségek a magán-vásárlókat is, de motorokat, járműveket tömegesen üzemeltetőknél ez a kérdés még nagyobb hangsúllyal jelentkezett. A legnagyobb felhasználó a hadsereg volt, ahol a takarékosságra való törekvés erőteljesebben jelentkezett. A Királyi Porosz Hadügyminisztérium 1914-ben versenyt hirdetett karburátorok összemérésére. A verseny lebonyolításra 1914 február 2-7 között került sor. 14 konkurens autógyártó állította rajthoz személygépkocsijait a különösen nehéz téli körülmények közötti üzemeléshez 800 km hosszú próbaúton. A verseny rajtja és célja Berlinben volt. A karburátorokat a próbaút alatt és az út után a Berlin-Charlottenburg-i műszaki főiskola laboratóriumában „fékpadon" vizsgálták. A Hadügyminisztérium a verseny győztesének 10.000, második helyezettjének 5.000, harmadik helyezettjének 3.000, negyedik helyezettjének 2.000 márkás pénzdíjat ajánlott fel. A karburátor takarékosságán kívül hat pontban határozták meg a karburátorokkal szemben támasztott követelményeket, ill. a vizsgálat ezekre a szempontokra terjedt ki. Ezek a követelmények: 1. a tüzelőanyag-fogyasztás, 2. a motor teljesítménye, a karburátor szabályozhatósága, 3. a motor beindíthatóságának időszükséglete éjjszakai állás után, 4. a karburátor egyes alkatrészeinek elérhetősége és szerelhetősége 5. a kipufogógázok szaga és színösszetétele! 6. a karburátor beállíthatóságának időszükséglete, és a beállításhoz szükséges útszakasz hossza. Az eredmények összesítése után a versenyen egy Pallas-karburátorral felszerelt Hansa és egy Zenith-karburátoros Benz gépkocsi megosztottan szerezték meg az első helyet. Mindkét karburátor márka berlini volt, a helyezéssel járó pénzdíjat is megosztották a két nyertes között. A harmadik helyet egy Bergmann gépkocsi szerezte meg Farwell-karburátorral, a negyedik helyen Adler gépkocsi végzett saját fejlesztésű karburátorral. A versenyben részt vettek még a Mercedes: Daimler és Gobbi karburátorokkal, az Opel és az NAG: saját fejlesztésű karburátorokkal, valamint az utóbbi egy Bucherer-Inhalator karburátorral, az Audi : Favorit, a Dixi : Monico Mixers a Lloyd : Stewart, és egy Fiat egy magyar, közelebbről meg nem nevezett karburátorral. Az első négy helyezetten kívül a további eredményeket nem részletezték. 230