A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 103 - Dr. Eperjesi László: Közlekedéspolitika a két világháború között Magyarországon, vasút és gépjármű-közlekedés 171

A közlekedési ágazatok és eszközök egymás mellé rendelése, koordinációja, közlekedéspolitikai elvként, kormányprogramként, először 1932-ben, a Gömbös-féle „Nemzeti Munkaterv" ben fogalmazódott meg: „gondos figyelmet kívánunk fordítani a gépjárműforgalom fejlesztésére, szem előtt tartva annak szükségéi, hogy a vasutak és gépjáróimívek harmonikusan szolgálják a forgalom lebonyolítását és fokozását". Ennek a kormányprogramnak kevéssé ismert bírálatát magyar kormány részéről a párizsi béketárgyalás anyagában találjuk: „Az állam részéről hiányzott minden támogatás... Magyarország a gépjárómű közlekedés terén messze elmaradt a külföld mögött... Az. 1932/33-as évek gépjárműellenes felfogása léplen-nyomon tapasztalható volt. Míg a motorizálás az egész világon erőteljes fejlődésnek indult, addig Magyarország volt az egyetlen állam, amely ezt az ütemet nem vette át, sőt gépjáróműállománya visszafejlődött... Magyarországon a kormányzat részéről 1933-ban kezdtek foglalkozni a gépjárómü forgalom fejlesztésével, szem előtt tartva azonban a vasutak és gépjárómüvek összemüködését a forgalom lebonyolításában. Ez. a célkitűzés nem annyira általános motorizálási terv volt, mint inkább a vasút és gépjárómü verseny kérdésének megoldására való törekvés... " A trianoni Magyarország az első és a harmincas évek elejéig az egyetlen ország Európában, ahol a gépjárművel végzett közúti áruszállítást vasútvédclmi okokból törvényhozásilag már 1922-ben hatósági engedélyhez kötötték és korlátozták. (Németország 1931-ben, Csehszlovákia 1932-ben, Ausztria 1933-ban, csak a gazdasági világválság éveiben hoz a gépjármű fuvarozást korlátozó rendelkezéseket az államvasút védelmében.) 1922-ig Magyarországon az iparszerű tehergépkocsi forgalom az 1884. évi XVII. t.c, az ipartörvény alapján szabad iparként volt űzhető. Az 1922. évi XII. t.c, amely az ipartörvény kiegészítése (novellája) volt, a gépkocsival való iparszerű árufuvarozást, valamint a rendes járati 4 Idézi: Dr.Visegrády József: 100.000 motoros gépjárómúvet Magyarországnak. A szerző kiadása. Bp., 1937.6. old. 5 Magyarország közlekedési problémái. A párizsi béketárgyalás előkészítő anyaga. Bp. 1946.98-107. old. időhöz kötött, gépkocsi felhasználásával űzött személyszállítási (társaskocsi = autóbusz) ipart a kereskedelemügyi miniszter engedélyéhez kötött iparágak közé sorolta. (1923. november 1-én lépett életbe) Az árufuvarozásra kiadott iparengedélyek általában valamely telephelyről vagy telephelyre eleinte az ország területén, később meghatározott légvonalban mért 20-30 km körzeten belül való szállításra jogosítottak, míg az autóbuszipar-engedélyek meghatározott útvonalra szóltak. A vasutak védelmére a törvényben kifejezett intézkedés nem volt, mégis a kereskedelemügyi miniszter a törvény azon pontjára (40 §.) hivatkozással, amely szerint „...az. iparengedély kiadása megtagadható, ha a vállalat létesítése valamely létező vállalat fenntartását veszélyeztetné, ha az. gazdasági, vagy közforgalmi érdeket nem szolgálna", a vasúttal párhuzamos vonalazású, vagy éles versenyt támasztó járatokra az engedély kiadását rendszeresen megtagadta. Az 1926-tól kiadott engedélyek már azt a vasútvédelmi zónát kialakítani szándékozó (sikertelennek bizonyuló) korlátozást tartalmazták, hogy a teherautó fuvarozó üzem nem vállalhat olyan szállítást, amelyet a vasút is végezhet, kivéve, ha a feladás és a rendeltetés helye együttvéve a vasúttól 5 km-nél távolabbra fekszik.

6 Ugyancsak a vasutak védelmét szolgálta az 1927-től kiadott engedélyeknél az árufuvarozásnak 20-30 km-es körzetekre való korlátozása. 1926 végéig összesen 136 személyszállításra (autóbusz) és 78 árufuvarozásra jogosító iparengedélyt adott ki a kereskcdclmügyi minisztérium. 1926-ban ténylegesen csak 83 autóbusz üzem és 34 árufuvarozó gépjármű vállalat - utóbbiak 41 db teherautóval - működött, mivel a géperejű fuvarozóipart fluktuáció jellemezte, sok engedélyt visszaadták tulajdonosaik, vagy az engedélyezett járatot meg sem indították.

7 1927-ben 92 (119 db teherautóval), 1928-ban 121 (163 teherautóval), 1929-ben 152 (218 db teherautóval), 1930-ban 146 (212 db teherautóval) a teherautó-fuvarozó vállalatok száma.

8 6 A magyar közlekedésügy monográfiája. Bp. 1935 188. old. 7 Magyar Statisztikai Szemle. 1927. 665-671 old. - (Az autóbusz- és teherautóvállalatok 1926. évi forgalma.) 8 U.o. - Az autóbusz - és teherautóvállalatok 1927-30. évi forgalma. 172