A Közlekedési Múzeum Évkönyve 12. 1999-2000 (2001)

III. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 103 - Bálint Sándor: Sopron és környékének autóbusz-közlekedése 1925–1950 között 135

9. ábra A Kft. korszerű, nagy, Rába gyártmányú autóbusza, amelyet 1939 elején állított forgalomba A Kft. - különösen, Csillag István a cég egyik tulajdonosa - aggódva szemlélte az autóbuszüzletáguk jövőjét. A helyközi koncessziójukat féltette. Csillag 1939 tavaszán, az 1942-ben lejáró soproni szerződést akarta módosítani úgy, hogy Sopron város társuljon vele és 60 ezer pengővel lépjen be a Kft-be. A továbbiakban mint közös vállalatot tartsák fenn a városi autóbuszközlekedést. Egyébként az egész városi, város környéki vállalkozást, a koncessziókkal együtt 120 ezer pengőért hajlandó lett volna a városnak eladni. Sopron azonban sem az egyik sem a másik ajánlatot nem fogadta el. Csillag júniusban tárgyalni kezdett Győr városával és felajánlotta, hogy 150 ezer pengővel társuljon a város a virágzó Kft-be. A polgármester nem adott határozott választ, az ügyet átadta a tanácsnak és megindult a vita az ajánlatról. Csillag István végül úgy döntött, hogy kilép a Kft-ből. Üzletrészét 1939 nyarán eladta Tárnok Árpád Béla ismert műszaki vállalkozónak. Elhatározását zsidó származása motiválta. Csillag kilépése nem érintette az autóbuszközlekedést. Sopronban, Győrben zavartalanul közlekedtek a Kft. autóbuszai, taxijai, bérautói, helyközi valamint az esetenkénti járatai és a többi üzletágai nyereségesen működtek. Az utasok csupán annyi változást tapasztaltak, hogy a városi járatok férfi kalauzai helyett hölgyek álltak szolgálatba és a sofőrök között is több idegen arcot láttak. Az 1930-as évek végén, egyre többször hívták be a férfiakat katonai gyakorlatra, a Kft. alkalmazottjai sem voltak kivételek. Ennek ellenére a Kft. szigorúan fenntartotta a rendet s a fegyelmet, így sem a győri, sem a soproni baleseti statisztikája nem romlott. 1939 közepén, de már korábban is néhányszor, a honvédség nemcsak az embereket, hanem a járműveket is bevonultatta gyakorlatra. A Kft. járműállományának mintegy 20 százaléka szolgált a seregben, olykor több héten át szállította a katonákat (9. ábra). Gépkocsi közlekedés a háború alatt. 1939. augusztus 26-án újabb rendelet jelent meg a szállítóeszközök honvédelmi szolgáltatás címén történő igénybevételéről /7990/1939. M.E./. Ez kimondja, hogy az előzetesen kiválogatott gépjárműveket és fogatolt járműveket a honvédség által megjelölt időpontban és helyen térítés ellenében a katonaság rendelkezésére kell bocsátani. A honvédség a korábban behívott teherautókat, autóbuszokat már nyilvántartásba vette. A Kft. kocsijai sem kerülhették el sorsukat. A bevonultátották helyére a tartalékokat állították - a régebbi típusokat - amelyeket egyelőre nem hívtak be. így Sopronban is újra forgalomba álltak a több mint 10 éves Rába L típusú, kis befogadóképességű társasgépkocsik. Az utasok morgolódtak ugyan, mert ezek a kocsik kényelmetlenebbek, szűkebbek voltak a korszerűbb Rábáknál, de legalább volt mivel utazni. 1939. szeptember 1-én kitört a második világháború. A kormányzat szeptember 2-án zár alá vette a folyékony tüzelőanyagokat, a kenőolajokat, a gumiabroncsokat, a tömlőket, stb.

11 A következő napon korlátozták a tüzelőanyag árusítását, jegyrendszert vezettek be. Az úrvezetők a személyautóik részére 1000 cm

3 henger-űrtartalomig havi 50 liter, 1500 cm

3-ig havi 70 liter, 2000 cm

3-ig havi 80 liter, 3500 cm

3-ig havi 100 liter tüzelőanyagot vásárolhattak. A közhasználatú gépkocsik - autóbuszok, teherautók, taxik - részére vásárolható tüzelőanyag mennyiségét is maximálták; annyi tüzelőanyag-jegyet kaptak, amennyit az előző hónapokban fogyasztottak. Tehát az első " A m. kir. minisztérium 12112/1939. M.E. sz. rendelete egyes anyagkészletek zár alá vételéről. 149